_(14784874525).jpg){kind=link}
A Biblia úgy ír le minket, mint akik megromlottak attól a képmástól, amire Isten alkotott minket. Hogyan történt ez? A Bibliában található Teremtés könyve rögzíti. Röviddel azután , hogy „Isten képmására” teremtve lettek, az első embereket ( Ádámot és Évát ) egy választási próbára tették. A Biblia leírja a „kígyóval” folytatott beszélgetésüket. A kígyót mindig Sátánnak tekintették – Isten szellemi ellenségének. A Bibliában a Sátán általában valakin keresztül beszél. Ebben az esetben egy kígyón keresztül beszélt:
Kísértés a kertben
A kígyó volt a legravaszabb az összes vadon élő állat közül, amelyeket az Úr Isten alkotott. Egy nap megkérdezte az asszonyt: „Valóban azt mondta Isten, hogy nem szabad enni a kert egyik fájának gyümölcsét?”
„Természetesen ehetünk gyümölcsöt a kert fáiról” – válaszolta az asszony. „Csak a kert közepén lévő fáról nem szabad megenni a gyümölcsöt. Isten azt mondta: „Nem szabad megenni, és még csak meg sem érinteni; ha megteszed, meghalsz.”
– Nem fogsz meghalni! – válaszolta az asszonynak a kígyó. “Isten tudja, hogy megnyílik a szemed, amint megeszed, és olyan leszel, mint Isten , ismered a jót és a rosszat.”
3 A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?
2 Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk,
3 csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok.
4 De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg!
5 Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.
6 Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.
7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.
Teremtés Könyve 3:1-7
A választás
Döntésük (és kísértésük) az volt, hogy „olyanok legyenek, mint Isten”. Eddig csak Istenben bíztak, de most megvolt a választásuk, hogy olyanokká váljanak, mint Isten, hogy önmagukban bízzanak, és önmaguk istenei legyenek.
Az autonómiát választva megváltoztak. Szégyellték magukat, és próbálták testüket takargatni. Amikor Isten megkérdőjelezte Ádámot, az ember Évát (és az őt teremtő Istent) hibáztatta. Éva a kígyót hibáztatta. Egyikük sem vállalta a felelősséget.
Ennek a választásnak a következményei
Ami azon a napon kezdődött, az folytatódott is, mert ugyanazt a független természetet örököltük. Vannak, akik félreértik a Bibliát, és azt hiszik, hogy az minket hibáztat Ádám rossz döntéséért. Az egyetlen akit hibáztatni lehet az Ádám, de mi nekünk kell élni a döntésének következményeiben. Mi örököltük Ádámnak ezt a független természetét. Lehet, hogy nem akarunk az univerzum istenei lenni, de istenek akarunk lenni a környezetünkben, Istentől elkülönülve.
Ez sok mindent megmagyaráz az emberi életről: bezárjuk az ajtókat, szükségünk van rendőrségre, és számítógépes jelszavaink vannak – mert különben meglopjuk egymást. Ez az oka annak, hogy a társadalmak végül összeomlanak – mert a kultúrák hajlamosak a hanyatlásra. Ez az oka annak, hogy a kormányzat és a gazdasági rendszer minden formája, bár egyesek jobban működnek, mint mások, végül mindegyik összeomlik. Van valami azzal, ahogyan mi vagyunk, ami miatt hiányoljuk azt, ahogyan a dolgokat egyébként lennie kéne.
Bűn – Elhalasztás
Ez az „elhalasztás” szó összegzi a helyzetünket. A Bibliából vett ige egy képet ad ennek jobb megértéséhez. Azt mondja:
16 Ebben a seregben volt hétszáz mindkét kezét jól használó válogatott férfi. Ezek a parittyakővel a hajszálat is hibátlanul eltalálták.
Bírák 20:16
Ez olyan katonákat ír le, akik szakértők voltak a csúzli használatában, és soha nem hibáztak el egy lövést sem. A fenti héber ‘elhalasztott’-nak fordított szó יַחֲטִֽא . Az Ószövetségen keresztül bűnnek is fordítják .
.jpg){kind=link}
A katona fog egy követ, és eltalálja a célt. Ha elmulasztja, meghiúsította a célját. Ugyanígy Isten a saját képmására teremtett minket , hogy eltaláljuk a célt abban, ahogyan hozzá viszonyulunk, és ahogyan másokkal bánunk. A „bűn” azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezt a célt vagy célkitűzést, amelyet Isten nekünk szánt.
Ez a célt nem értő kép; nem boldog vagy optimista. Az emberek néha erősen reagálnak a Biblia bűnről szóló tanítására. Egy egyetemista egyszer azt mondta nekem: „Nem hiszem, mert nem tetszik, amit ez mond”. De mi köze van a „tetszésnek” az igazsághoz? Nem szeretem az adókat, a háborúkat vagy a földrengéseket – senki sem szereti –, de ettől még nem hamisak. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül egyiket sem. Minden jogrendszer, rendőrség, zár és biztonsági rendszer, amelyet a társadalomba építettünk, hogy megvédjenek minket egymástól, arra utalnak, hogy valami nincs rendben . Legalább ezt a bibliai tanítást a bűnünkről nyitottan kell megfontolni.
Isten kijelenti a segítségét
Problémánk van. Elrontottak bennünket attól a képtől, amelyre először lettünk teremtve. Így most elvétjük a célt, ha erkölcsi tetteinkről van szó. De Isten nem hagyott minket tehetetlenségünkben. Volt egy terve, hogy megmentsen minket; ezért az evangélium szó szerint azt jelenti, hogy „jó hír” – mert ez a terv ez a jó hír, hogy Ő megment minket. Isten nem várta meg, amíg Ábrahám bejelenti ezt a hírt; először az Ádámmal és Évával való beszélgetésében jelentette ezt be. Legközelebb ezt az első Jó Hír bejelentést nézzük meg.