Néha megkérdezem az embereket, hogy mi volt Jézus vezetékneve. Általában azt válaszolják: „Azt hiszem, a vezetékneve „Krisztus”, de nem vagyok benne biztos”.
Aztán megkérdezem: „Ha igen, amikor Jézus kisfiú volt, József Krisztus és Mária Krisztus vitte a kis Jézus Krisztust a piacra?”
Ha így hallják, rájönnek, hogy a „Krisztus” nem Jézus vezetékneve. Szóval, mi az a „Krisztus”? Honnan származik? Mit jelent? Ezt fogjuk megvizsgálni ebben a cikkben. Útközben azt is látni fogjuk, honnan származik az „Isten Fia” cím.
Fordítás Kontra Átírás
Először is, meg kell ismernünk a fordítás néhány alapját. A fordítók néha úgy döntenek, hogy hasonló hangzás alapján fordítanak, nem pedig jelentésük alapján, különösen a nevek vagy címek esetében. Ezt átírásnak nevezik. A Biblia fordításakor a fordítóknak el kellett dönteniük, hogy bizonyos szavakat – különösen a neveket és címeket – jelentésük szerint fordítsanak-e le, vagy inkább hangzás alapján írják át őket. Nincs konkrét szabály.
A Septuaginta
A Bibliát először ie 250-ben fordították le, amikor a zsidó rabbik lefordították a héber Ószövetséget görögre. Ezt a fordítást Septuagintának (vagy LXX-nek) nevezzük, és széles körben használták az ókorban – sőt, ma is sokan hivatkoznak rá. Az apostolok 300 évvel később görögül írták az Újszövetséget, ezért inkább a görög Septuagintát idézték, mint a héber Ószövetséget.
Fordítás és Átírás a Septuagintában
Az alábbi ábra azt mutatja, hogy ez hogyan érinti a mai Bibliákat:
Az eredeti héber Ószövetség az 1. kvadránsban található. Mivel a Septuaginta héber-görög fordítás volt (ie 250-ben), egy nyilat mutatunk az 1. kvadránstól a 2. negyedig. Az újszövetségi szerzők az Újszövetséget görögül írták, tehát ez azt jelenti, hogy a 2. szám tartalmazza az Ószövetséget és az Újszövetséget is. Az alsó felében (#3) a Biblia modern nyelvű fordítása (pl. angol) van illusztrálva. A fordítás érdekében a nyelvészek lefordítják az Ószövetséget eredeti héberről (1 -> 3), az Újszövetséget pedig görögről (2 -> 3). A fordítóknak dönteniük kell a nevek és címek átírásáról vagy lefordításáról a fentiek szerint.
Az ortodox hagyomány szerint lefordított Bibliák (általában a kelet-európai egyházak) az Ószövetséget a görög Septuagintából fordítják. Így ezeknél a Bibliáknál mind az Ó-, mind az Újszövetség a görög nyelvből származik (2 -> 3).
„Krisztus” eredete
Most ugyanezt a sorrendet követjük, de az Újszövetségben megjelenő „Krisztus” szóra összpontosítunk.
Az eredeti héberben (az 1. kvadránsban ) a Krisztusra használt szó a „ mashiyach ” volt. A héber szótár a „ mashiyach ”-ot „felkent vagy megszentelt” személyként határozza meg. A zsoltárrészletek egy konkrét eljövendő mashiyachot jövendöltek (a határozott névelővel: „az”). Az ie 250-es Septuaginta fordításban a rabbik egy görög szót használtak a héber mashiyach kifejezésre , hasonló jelentéssel, Χριστός = Christos . Ez a chrio- tól származik , ami azt jelentette, hogy szertartásosan olajjal dörzsöljük be.
Ezért a Christos szót jelentés szerint (és nem hanggal átírva) fordították le a héber „ mashiyach” -ból a görög Septuagintába, hogy az eljövendő személyről prófétáljanak. Ez a 2. kvadráns . Az újszövetségi írók értették, hogy Jézus pontosan az a személy, akit a Septuaginta megjövendölt. Így továbbra is a Christos kifejezést használták a görög Újszövetségben (ismét a 2. kvadránsban).
Krisztus Más Nyelvű Bibliákban
Más nyelvek esetében azonban a „Christos” szót a görögről angolra (és más modern nyelvekre) „Krisztus”-ként írták át . Ez a 3. szám alsó felén látható. Így a modern „Krisztus” egy nagyon sajátos cím az Ószövetségből. Héberről görögre fordításból, majd görögről más nyelvekre történő átírásból származik. A tudósok közvetlenül fordítják le a héber Ószövetséget modern nyelvekre anélkül, hogy a görögöt használnák köztes nyelvként. Különböző szavakat használtak az eredeti héber „mashiyach” fordításában. Néhányan a héber „mashiyach” szót hang alapján a Messiás szóra írták át. Mások a „mashiyach”-ot a jelentése alapján fordították, ugyanígy a „ Felkent ” szót is ezekben a konkrét szakaszokban. Ezen esetek egyikében sem látjuk gyakran a „Krisztus” szót a modern Ószövetségben. Ezért ez a kapcsolat az Ószövetséggel nem nyilvánvaló. De ebből az elemzésből tudjuk, hogy a Bibliában:
“Krisztus” = ” Messiás” = ” Felkent”
Ezek mindegyike azonos jelentéssel bír, és ugyanarra az eredeti megnevezésre utal. Ez hasonló ahhoz, hogy 4= ‘four’ (angolul) = ‘quatre’ (francia) = 6-2 = 2+2. Ezek mind a „4” matematikai és nyelvi megfelelői.
A felkenés az a folyamat, amelyen a királyjelölt keresztülment, hogy király legyen. Ez hasonló ahhoz, ahogy a megválasztás az a folyamat, amelynek során egy miniszterelnök vagy elnök ma kormányzási jogot szerez. Mondhatnánk, hogy a miniszterelnök a „megválasztott”, ugyanúgy, ahogy a királyt a „felkent”. Tehát a „Felkent”, vagy „Messiás”, vagy „Krisztus” királyt jelölt ki, valakit, aki uralkodni fog.
Ószövetségi próféciák „Krisztusról”
Tehát honnan jön először a „Krisztus” elnevezés? Már a Zsoltárokban is prófétai címként látjuk, Dávid írta kb. ie 1000-ben – jóval Jézus születése előtt.
2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen:
3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
4 A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.
5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
7 Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!
Zsoltárok 2:2-7
A Felkent Egyben „Isten Fia”
Itt azt is látjuk, hogy az Úr rendelete úgy szólítja fel a Felkentet, mint „Fiam”. Más szavakkal, Isten a „Felkentet” „fiának” nevezi. Innen származik az „Isten Fia” cím a a Zsoltárok 2. könyvéből. Így nem Jézus, de még csak nem is az újszövetségi írók találták ezt ki. Ez a Felkent szó szinonimája. Tehát most:
“Krisztus” = ” Messiás” = ” Felkent” = “Isten Fia”
A kapcsolódó „Emberfia” címet itt vizsgáljuk meg .
Az 1. Században Várt Krisztus
Ennek fényében nézzünk meg néhány fontos megállapítást az evangéliumból. Az alábbiakban Heródes király reakciója olvasható, amikor a keleti bölcsek jöttek a zsidók királyát keresni. Ez része volt Jézus születésének és annak történetének. A fordítástól függően itt a „Messiás” vagy a „Krisztus” kifejezés látható. Figyeljük meg, hogy a „Messiás” vagy „Krisztus” szavak előtt megjelenik a határozott névelő – „az” –, még akkor is, ha nem kifejezetten Jézusra utalnak.
3 Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet.
4 Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak.
Máté 2:3-4
Figyeljük meg, hogy a „ Krisztus” (vagy „ a Messiás”) fogalmát már Jézus születése előtt is általánosan megértette Heródes és vallási tanácsadói. A címet anélkül használják, hogy kifejezetten Jézusra utalnának. Ennek az az oka, hogy amint fentebb kifejtettük, a „Krisztus” az ószövetségi zsoltárokból származik, amelyeket Dávid király írt több száz évvel korábban . Ezt általában az 1. századi zsidók (mint Heródes) olvasták a görög Septuagintából. Ez a cím több száz évvel azelőtt létezett, hogy keresztények lettek volna.
Heródes király „nagyon zaklatott” lett, mert úgy érezte, fenyegeti ez a Krisztus, akit riválisának tartott. Tehát Heródes király reakciójában mind Krisztus (egy király) jelentését látjuk, mind pedig ősi gyökereit, amelyek jóval korábban származnak.
Krisztus a 132. zsoltárban
A zsoltárok további utalásokat tartalmaztak erre az eljövendő Krisztusról . A szabványos szövegrészt egymás mellé tettem egy átírással, amelyben a „Krisztus” szerepel, hogy ez könnyen látható legyen.
| Zsoltárok 132- Héberből | Zsoltárok 132– Septuagintából |
| 132 Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára! 2 Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének: 3 Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, 4 szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni, 5 míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének! 6 Hallottuk, hogy a láda Efratában van, és rátaláltunk Jaar mezőin. 7 Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál! 8 Indulj el, URam, új lakóhelyedre, te és hatalmad ládája! 9 Papjaid öltözzenek igazságba, híveid pedig ujjongjanak! 10 A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól! 11 Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra. 12 Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig. 13 Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül: 14 Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! 15 Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel, 16 papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak. 17 Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére. 18 Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája. | 132 Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára! 2 Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének: 3 Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, 4 szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni, 5 míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének! 6 Hallottuk, hogy a láda Efratában van, és rátaláltunk Jaar mezőin. 7 Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál! 8 Indulj el, URam, új lakóhelyedre, te és hatalmad ládája! 9 Papjaid öltözzenek igazságba, híveid pedig ujjongjanak! 10 A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól! 11 Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra. 12 Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig. 13 Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül: 14 Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! 15 Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel, 16 papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak. 17 Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére. 18 Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája. |
A 132. zsoltár jövõ idõben beszél („… szarvat csinálok Dávidnak…”), mint az Ószövetség megannyi része. A zsidók mindig is a Messiásukra (vagy Krisztusra) vártak. Az, hogy a Messiás eljövetelét várják vagy várják, az Ószövetség jövőbe mutató próféciáinak köszönhető.
Tehát összefoglalva. A következő címek szinonimák, és mindegyik a Zsoltárokból származik.
Krisztus = Messiás = Felkent = Isten Fia
Az Ószövetségi Próféciák: Úgy Határozták Meg, Mint Egy Slusszkulcsos Rendszer
Az Ószövetség egyedülállóvá válik az irodalmi művek között azáltal, hogy konkrét próféciákat fogalmaz meg a jövőről. Olyan, mint az ajtó zárja. A zárnak van egy bizonyos formája, így csak a zárnak megfelelő „kulcs” tudja kinyitni. Ugyanígy az Ószövetség is olyan, mint egy zár. Ezt láthattuk az Ábrahám áldozatáról , Ádám kezdetéről és Mózes húsvétjáról szóló cikkekben is. A 132. zsoltár most hozzáteszi azt a követelményt, hogy „Krisztusnak” Dávid nemzetségéből kell származnia. Ez felveti a kérdést: Jézus lenne-e a megfelelő „kulcs”, amely feloldja a próféciákat?
Megvizsgáljuk , hogy Jézus valóban megfelel-e annak a próféciának, miszerint a Messiás Dávid nemzetségéből származik. Itt kezdjük Az Ág Jele próféciák témájának feltárását .