Karl Marx (1818–1883) zsidó tudós családban született. Apai nagyapja haláláig rabbi volt, édesanyja pedig egy olaszországi talmudi főiskoláról származó rabbicsalád leszármazottja volt. Apját azonban erősen befolyásolta Voltaire gondolkodása, ezért úgy döntött, hogy fiát olyan iskolában taníttatja, ahol a liberális humanizmus eszméi dominálnak.
Karl Marx fiatalon a filozófia lelkes hallgatója lett. Később azonban kritikussá vált a filozófiával szemben, mert ahogy ő fogalmazott:
a filozófusok csak különbözőképpen értelmezték a világot; a lényeg azonban az, hogy megváltoztassuk azt. Karl Marx. 11. tézis, Tézisek Feuerbachról 1845
Marx tehát a világ megváltoztatását tűzte ki célul, és ezt írásai révén tette, amelyek közül a legismertebbek a „Kommunista kiáltván” és a „ A Tőke”, utóbbi kötetek, amelyeket kollégája, Freidrich Engels adott ki.
Ezek az írások szolgáltak ideológiai alapként azoknak a kommunista forradalmaknak, amelyek a 20. század során világszerte végigsöpörtek, és egy új típusú kormányzati rendszert hoztak létre.
Karl Marx – Szekuláris Rabbi, aki a Forradalom Révén az Emberek Királyságát Szorgalmazza
Bár Marx vallásellenes volt, és úgynevezett „tudományos” megközelítést képviselt, valójában egyfajta mély vallásos hitet mutatott – csak épp nem a teista vallás iránt. Az emberi történelem értelmezését az osztályharc elméletére alapozta: szerinte minden társadalomban a társadalmi osztályok egymással konfliktusban állnak. Úgy vélte, hogy korának munkásosztálya – a proletariátus – végül erőszakos forradalom révén meg fogja dönteni a burzsoáziát, vagyis a gazdag, a termelési eszközöket birtokló osztályt. Marx nyíltan kampányolt a forradalom és a burzsoázia megdöntése mellett. Elképzeléseit elsőként Lenin és Trockij valósították meg, az 1917-es oroszországi bolsevik forradalom vezetésével, amely elindította a Szovjetunió történetét. Később más országok is követték őket, így Marx a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodójává és világformáló alakjává vált.
Azt gondolhatnánk, hogy mivel Marx tudományos alapokra helyezte elméleteit, személyesen is tanulmányozta volna a munkások életét, és közvetlen kapcsolatba került volna velük. Valójában azonban Marx nem tudományos módszertant követett, hanem sokkal inkább rabbinikus megközelítést alkalmazott. Soha nem járt gyárakban, nem dolgozott együtt munkásokkal – ehelyett könyvtárakba vonult vissza, ahol a munkásosztályról olvasott, ahogyan a rabbik a Talmud fölé hajolva elmélkednek.
Olvasmányai során elsősorban azokat a forrásokat vette figyelembe, amelyek megerősítették előzetes meggyőződését. Így alakult ki nála egyfajta buzgó, vallásos hitét idéző elköteleződés a saját elméletei iránt. Marx a történelmet egy elkerülhetetlen forradalmi fejlődésmenetként értelmezte, amelyet állandó, aktív társadalmi törvények mozgatnak. Írásai szinte egy ateista Tóraként olvashatók – egyfajta „szent szövegként”, ahol nem Isten vezeti a népet, hanem az értelmiség, amely saját hitével Marx szavait követi.
Az Emberiség Törekvése egy Igazságos Társadalomért
A zsidók történelmileg élen jártak abban, hogy az emberiség számára igazságos és jó politikai kormányzást keressenek. Ennek egyik kiemelkedő példája Karl Marx, aki a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója lett.
A názáreti Jézus szintén egy igazságos és békés társadalom vízióját tanította – de ő ezt az „Isten Királyságához” kötötte, ahol a shalom (béke és bőség) valósággá válik. Marxhoz hasonlóan Jézus is egy újfajta társadalom létrehozását hirdette. Ám míg Marx elméleteit könyvtárak magányában fogalmazta meg, Jézus azok között élt, akiket meg akart szólítani. Nemcsak tanított – együtt evett, beszélgetett, gyógyított, megbocsátott. Az emberek hétköznapi életében mutatta meg, mit jelent Isten Királysága.
Ebben a részben tovább folytatjuk a Názáreti Jézus bemutatását, ahogy az evangéliumok rögzítik életét és üzenetét.
Jézus és Isten Országa
Jézusnak olyan hatalma volt, hogy a betegségek, sőt a természet is engedelmeskedett parancsának. Azt is tanította a Hegyi beszédben, hogy a Királyság polgárainak hogyan kell szeretniük egymást. A forradalom helyett a szeretet volt az alapja annak a társadalomnak, amelyet Jézus előre látott. Gondoljunk csak arra a nyomorúságra, halálra, igazságtalanságra és borzalomra, amelyet ma tapasztalunk, mert nem követjük ezt a tanítást.
Jézus – Marxszal ellentétben – nem osztályharccal magyarázta az Isten Királyságának előretörését, hanem egy ünnepi lakoma képével. Az ő látomása nem egy forradalom volt, ahol az egyik társadalmi osztály erővel kényszeríti rá magát a másikra. Ehelyett Jézus egy nyitott meghívásról beszélt – egy ünnepre, amelyre mindenki hivatalos. A Királyság azokban jön létre, akik elfogadják ezt a meghívást – vagy épp azokban nem, akik elutasítják.
Példabeszéd a Nagy Pártról
Jézus egy hatalmas lakoma képét használta arra, hogy érzékeltesse: Isten Királyságának meghívása milyen széles körű és mindenkit elérő. Azt várnánk, hogy ilyen nagylelkű meghívásra mindenki örömmel válaszol – de a válaszok meglepőek. Az evangélium így számol be erről:
Ekkor az egyik vendég ezt mondta Jézusnak: „Milyen boldog az, akit Isten Királyságában fognak vendégül látni!”
16 Jézus így válaszolt: „Egyszer valaki nagy vacsorát készített, amelyre sok vendéget meghívott. 17 Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte a szolgáját. Ezt üzente vele a meghívottaknak: “Jöjjetek a vacsorára, mert már mindent elkészítettem!” 18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta a szolgának: “Szántóföldet vettem, oda kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki a gazdádnál!” 19 A másik ezt mondta: “Öt pár igavonó ökröt vettem, és éppen most megyek kipróbálni őket. Kérlek, ments ki a gazdádnál!” 20 Egy harmadik azt üzente: Éppen most házasodtam, ezért nem tudok elmenni!”
21 A szolga visszatért urához, és mindezt elmondta. A házigazda ekkor megharagudott, és megparancsolta a szolgának: “Siess, és hozd be a város utcáiról és tereiről a szegényeket, a bénákat, a vakokat és a sántákat!” 22 Később a szolga jelentette: “Uram, megtettem, amit parancsoltál, de még mindig van szabad hely”. 23 Ekkor az úr azt mondta: “Menj ki az országutakra, és az ösvényekre: sürgesd az embereket, hogy jöjjenek be! Azt akarom, hogy megteljen a házam vendégekkel! 24 “ Mert mondom nektek: akiket először meghívtam, azok közül senki sem fog velem vacsorázni.”
Lukács 14:15-24
A Nagy Fordulat: A Meghívott Elutasítás
A történet teljesen felforgatja a megszokott elképzeléseinket. Elsőre azt gondolnánk, hogy Isten Királyságába – a lakomára a Mester házában – csak keveseket hívnak meg, mert kevés méltó embert talál.
Ez azonban tévedés.
A meghívás sokakhoz eljut. A Mester – aki ebben a példázatban Istent jelképezi – azt akarja, hogy a lakoma terme megteljen vendégekkel.
És itt jön a meglepetés: a meghívottak nagy része nem akar eljönni. Inkább különféle kifogásokat keresnek, hogy távol maradhassanak. És ha jobban megnézzük, ezek a kifogások egészen ésszerűtlenek. Ki venne ökröt anélkül, hogy előbb kipróbálná? Ki vásárolna földet anélkül, hogy megnézné előtte?
Valójában ezek az indokok leplezik a vendégek valódi szívállapotát. Nem Isten Királysága érdekelte őket – más dolgokat helyeztek előtérbe.
Az Elutasított Elfogadás
Amikor arra számítunk, hogy a Mester talán csalódott, amiért olyan kevesen fogadják el a meghívását a lakomára, újabb meglepő fordulat következik. Most azok kapnak meghívást, akikről nem is gondoltuk volna, hogy egy ilyen ünnepen helyük lehet: azok, akik az utcákon és sikátorokban élnek, a távoli utakon és vidéki ösvényeken bolyonganak. A „szegények, nyomorékok, vakok és sánták” – azok, akiket a társadalom gyakran figyelmen kívül hagy, és akiket mi magunk sem hívnánk meg.
De a Mester meghívja őket. Mert azt akarja, hogy a ház megteljen. És ezek az emberek jönnek is. Nincsenek más versengő érdekeik. Nincs semmi, ami elterelné figyelmüket vagy szeretetüket. Eljönnek – és a tér betelik. A Mester akarata teljesül. Isten Királysága valósággá válik.
Jézus ezt a példázatot azért mondta el, hogy feltegyük magunknak a kérdést: „Elfogadnám a Királyság meghívását, ha megkapnám?” Vagy van valami – egy másik szeretet, egy versengő érdeklődés –, ami arra késztetne, hogy kifogást keresek, és udvariasan, de határozottan visszautasítsam?
A legtöbben nem mondanánk ki nyíltan, hogy nem akarjuk Istent. De kifogásokat gyártunk. Ezek a kifogások gyakran csak leplezik, hogy a szívünk valójában máshoz kötődik.
A példázatban az elutasítás nem intellektuális, nem tudatlanságból fakad – hanem a szív mélyéből ered. Az elsőként meghívottak jobban szerették a világ dolgaival kapcsolatos terveiket – a „mezőt”, az „ökröket” és a „házasságot” –, mint Isten Királyságát. Ez volt a valódi oka annak, hogy nem jöttek.
Példabeszéd az Igazolatlan Papról
Néhányan közülünk jobban ragaszkodunk ehhez a világhoz, mint Isten Királyságához, ezért visszautasítjuk a meghívást. Mások saját igaz voltukban bíznak, vagy saját érdemeikre támaszkodnak. Jézus egy másik példázatban is foglalkozik ezzel a témával, ahol egy vallási vezetőt állít elénk példaként.
.jpg){kind=link}
Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: 10 „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. 11 1A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. 12 Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok.
13 A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! – 14 Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.
Lukács 18:9-14
Megtiltjuk a Saját Belépésünket
Itt egy farizeus (egy hitoktató, mint egy pap) tökéletesnek tűnt vallási erőfeszítésében és érdemeiben. Böjtje és adománya még a szükségesnél is több volt. De bízott saját igazságában. Nem ezt mutatta meg Ábrahám olyan régen, amikor az Isten ígéretébe vetett alázatos bizalom által kapott megigazulást. A vámszedő – egy akkoriban erkölcstelennek tartott foglalkozás képviselője – alázattal könyörgött Isten kegyelméért. Bízva abban, hogy irgalmat nyert, ’megigazulva’, vagyis Istenhez igazodva tért haza. Ezzel szemben a farizeus – a vallási vezető, akiről mindenki azt feltételezte, hogy Isten előtt igaz – még mindig saját érdemeiben bízott.
Jézus tehát tőled és tőlem is azt kérdezi: valóban vágyunk-e Isten Országára, vagy ez csak egy cél a sok közül az életünkben? Azt is megkérdezi: miben bízunk – a saját érdemeinkben, vagy Isten irgalmában?”
internetes archív könyvképek , PD-US-lejárt , a Wikimedia Commonson keresztül
_(14763113402).jpg){kind=link}
Az Ideális Kommunista Állam
A marxista doktrína azt tanította, hogy az osztályforradalom az emberi társadalom legjavát hozza létre. Jézus azt tanította, hogy Isten Királysága előrehalad, ha egyszerűen elfogadjuk a meghívását. A történelem évkönyvei szerte a világon dokumentálják azokat a kimondhatatlan borzalmakat és gyilkosságokat, amelyeket a marxizmus szabadított a világra. Hasonlítsd össze azzal a társadalommal, amelyet Jézus közvetlen követői hoztak létre nem sokkal az ő távozása után.
A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. 45 Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. 46 Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. 47 Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.
ApCsel 2:44-47
Ezek az emberek a Marx által vallott szlogent élték meg:
Mindenkitől a képessége szerint, mindenkinek a szükségletei szerint
Karl Marx, 1875, A Gotha-program kritikája
Ezek az emberek olyan társadalmat kovácsoltak össze, amelyről Marx álmodott, de Marx követői nem tudták elérni a kimondhatatlan próbálkozások ellenére.
Miért?
Marx nem ismerte fel, hogy az egalitárius társadalomhoz egy sokkal mélyebb, belső forradalomra van szükség. Ugyanez a veszély ránk is leselkedik: hogy nem látjuk szükségesnek ezt a forradalmat. Ez a forradalom azonban nem osztályok harcában zajlik, mint ahogy Marx tanította, hanem az ember lelkében — ott, ahol az Isten Királyságába szóló meghívásra válasz születik. Ezt világosan látjuk, ha összehasonlítjuk Jézus pszichével kapcsolatos tanításait egy másik nagy zsidó gondolkodóval – Sigmund Freuddal.