.jpg){kind=link}
Amikor 2014-ben bemutatták a Noé című filmet, nagy felhajtás és vita kísérte. A kritikusok azért bírálták, mert nem követte pontosan a bibliai történetet, és az iszlám világ több országában is betiltották, mivel az iszlámban tilos prófétát ábrázolni. Ezek a kérdések azonban eltörpülnek egy sokkal mélyebb és régóta tartó vita mellett.
Valóban történt-e valaha világméretű árvíz? Ez egy olyan kérdés, amelyet érdemes feltenni.
Számos kultúra őriz a múltjában egy nagy árvízről szóló legendát. Nincs más katasztrófatípus – földrengés, vulkánkitörés, erdőtűz vagy pestis – amelyről ennyire széles körben elterjedt történetek maradtak volna fenn. Ez antropológiai bizonyítékként szolgálhat egy valamikori globális árvíz emlékére. De vajon létezik-e ma olyan tárgyi bizonyíték, amely alátámasztja, hogy Noé özönvize valóban megtörtént?
Az Árvíz Mozgó Ereje a Szökőárban
Kezdjük azzal, hogy elképzeljük, mit tehetett volna a Földdel egy ilyen árvíz, ha valóban megtörtént. Egy ilyen katasztrófa felfoghatatlan mennyiségű vizet jelentene, amely nagy sebességgel és hatalmas mélységben áramlik át kontinenseken. A gyorsan mozgó, óriási víztömeg hatalmas mozgási energiával rendelkezik (KE = ½ × tömeg × sebesség²). Ez magyarázza, miért olyan pusztítóak az árvizek. Elég, ha a 2011-ben Japánt sújtó szökőár képeire gondolunk: a víz elképesztő ereje autókat, házakat és csónakokat ragadott magával, sőt, atomreaktorokat is megbénított az útjában.
Üledékek és üledékes kőzet
Ahogy a víz sebessége nő, egyre nagyobb méretű hordalékot képes felvenni és elszállítani. Először csak iszapot és apró szennyeződéseket, majd homokot, végül akár nagyobb köveket és sziklákat is magával sodorhat.
Ezért látszanak barnának az áradó, megduzzadt folyók: tele vannak üledékkel – talajjal és kőzettel –, amelyet a víz az útjába kerülő felszínekről szakított le.
Amikor a víz lelassul és elveszíti mozgási energiáját, a hordalékot leejti. Az üledék rétegekben rakódik le, mint a palacsintatészta egymásra halmozott lapjai, és idővel egy sajátos kőzettípust, az üledékes kőzetet hozza létre.
A Történelemben Kialakult Üledékes Kőzet
Az üledékes kőzet könnyen felismerhető egymásra halmozott, palacsintaszerű rétegeiről. Az alábbi ábrán körülbelül 20 cm vastag üledékrétegek láthatók (a mérőszalag alapján), amelyek a 2011-es pusztító japán cunami során rakódtak le.
A szökőárak és a folyók áradásai jóval azután is maguk mögött hagyják az üledékes kőzeteket, hogy az ár visszahúzódott, és az élet visszatért a megszokott kerékvágásba.
Felmerül a kérdés: találhatunk-e olyan üledékes kőzeteket, amelyek a Biblia által leírt globális árvíz nyomai lehetnek? Ha feltesszük ezt a kérdést, és körülnézünk, láthatjuk, hogy üledékes kőzetek szó szerint beborítják a Föld felszínét. Az ilyen, palacsintaszerűen rétegzett kőzetek jól megfigyelhetők például autópálya-felvágásoknál.
A különbség az üledékes kőzetek és a japán cunami által lerakott rétegek között a méretben rejlik. Mind a vízszintes kiterjedés, mind a rétegek függőleges vastagsága jóval meghaladja a cunami által hátrahagyott lerakódásokat. Az alábbiakban néhány fotót láthatunk üledékes kőzetekről, amelyeket utazásaim során készítettem.
Üledékes Rétegek a Világ Körül
Japánt egy pusztító szökőár érte, amely csupán centiméter vastagságú üledékrétegeket hagyott maga után, és mindössze néhány kilométerre hatolt be a szárazföld belsejébe.
De mi hozta létre azokat a gigantikus, egész kontinenseket beborító üledékes képződményeket, amelyek a Föld szinte minden pontján – beleértve az óceán fenekét is – megtalálhatók? Ezek a rétegek függőlegesen több száz méter, oldalirányban pedig több ezer kilométer kiterjedésűek.
Egykor hatalmas, mozgó víztömegek hozták létre őket. Lehet, hogy ezek az üledékes kőzetek Noé özönvizének nyomai?
Az Üledékes Képződmények Gyors Lerakódása
Senki sem vitatja, hogy bolygónkat hatalmas kiterjedésű üledékes kőzet borítja. A kérdés inkább az, hogy vajon egyetlen, hatalmas esemény – Noé özönvize – rakta-e le ezeknek a kőzeteknek a túlnyomó részét, vagy inkább számos kisebb esemény, például a 2011-es japán cunami, építette fel őket hosszú idő alatt.
Az alábbi ábra ezt az utóbbi elképzelést szemlélteti.
Az üledékképződés ezen modellje – úgynevezett neokatasztrófa – szerint a nagy hatású üledékes események sorozatát hosszú időközök választják el egymástól. Minden ilyen esemény újabb üledékréteget rak le a korábbiakra, és ezek az ismétlődő folyamatok idővel felépítik azokat a hatalmas képződményeket, amelyeket ma a világ számos pontján láthatunk.
Talajképződmény és Üledékes Rétegek
Vannak olyan megfigyelhető adatok, amelyek segíthetnek a két modell közötti különbségtételben. Sok üledékes képződmény tetején jól láthatóan kialakultak talajrétegek. A talaj jelenléte fizikai és könnyen megfigyelhető bizonyítéka annak, hogy az üledék lerakódása után hosszabb idő telt el. Ezek a rétegek – úgynevezett talajhorizontok – különböző jellegzetességekkel bírnak: az „A” horizont gyakran sötétebb a szerves anyagok miatt, míg a „B” horizontban több ásványi anyag található.
Tengerfenék Bioturbációja és Üledékes Kőzetek
Az óceán élővilága is nyomot hagy az óceánfenéken lerakódott üledékrétegekben. A féreglyukak, kagylóalagutak és egyéb életnyomok – amelyeket bioturbációnak neveznek – a rétegekben az élet jelenlétére utalnak. Mivel a bioturbáció kialakulásához idő szükséges, jelenléte arra utal, hogy az üledékrétegek lerakódása óta eltelt bizonyos idő.
Talajok és Bioturbáció? Mit Mondanak a Sziklák?
Ezekkel a szempontokkal a talajképződés vagy a bioturbáció nyomait kereshetjük azokon az „időhatárokon”, ahol a rétegek elkülönülnek egymástól. A neokatasztrófa modell szerint ezek a határok hosszú időn át ki voltak téve a szárazföldön vagy a víz alatt. Ebben az esetben várható, hogy ezek a felületek mutatják a talajképződés vagy a bioturbáció jeleit. Amikor a későbbi árvizek betemették ezeket a réteghatárokat, a talaj és a bioturbáció is beágyazódott a rétegekbe. Tekintse meg a fenti és lenti képeket: észlelhető rajtuk bármilyen jel talajképződésre vagy bioturbációra a rétegekben?
A fenti és az alábbi képeken nem láthatóak talajrétegek vagy bioturbációs jelek. Nézze meg például a Hamilton-meredélyről készült fotót: a rétegek belsejében semmilyen bioturbáció vagy talajképződés nem figyelhető meg. Csak a felső felületeken találhatók talajrétegek, amelyek az utolsó lerakódott réteg után keletkeztek, és az idő múlását jelzik. A rétegek belsejében a talaj vagy bioturbáció hiánya arra utal, hogy az alsó rétegek szinte egy időben alakultak ki a felsőkkel, pedig ezek a képződmények függőlegesen 50–100 méter magasak.
Törékeny vagy Hajlékony: Üledékes Kőzetek Gyűrődése
Amikor a víz üledékes rétegeket rak le, az újonnan lerakódott üledékek még nagyon hajlékonyak. Csak néhány év kell ahhoz, hogy ezek a rétegek kiszáradjanak és megkeményedjenek. Amint ez megtörténik, az üledékes kőzet törékennyé válik. Ezt a jelenséget a tudósok a Mount St. Helens 1980-as kitörése, majd egy 1983-as tókitörés során figyelték meg: mindössze három év kellett ahhoz, hogy az üledékes kőzet törékennyé váljon.
A törékeny kőzet hajlítás hatására elpattan. A következő diagram az elvet szemlélteti.
A Rideg Niagara Meredek
Ezt a fajta törést megfigyelhetjük a Niagara lejtőjén is. Miután az üledékeket lerakták, törékennyé váltak. Később, amikor egy kiemelkedés a rétegek egy részét felfelé nyomta, azok a nyírófeszültség hatására elpattantak. Így alakult ki a Niagara meredély, amely több száz mérföldön keresztül húzódik.
Ezért tudjuk, hogy a Niagara meredek felemelkedése csak azután történt, miután az üledékes rétegek törékennyé váltak. Az események között legalább annyi idő telt el, hogy a rétegek kiszáradjanak és megkeményedjenek. Ez nem évek hosszú sorozatát jelenti, de néhány évre szükség volt, ahogy azt a Mount St. Helens példája is mutatja.
Rugalmas Üledékes Képződmények Marokkóban
Az alábbi képen Marokkóban fényképezett nagy üledékes képződmények láthatók. A rétegek egységként hajlanak, és nincs rajtuk jele annak, hogy pattanás, oldalirányú szakadás vagy nyírófeszültség hatott volna rájuk. Ez azt mutatja, hogy az egész függőleges képződmény még hajlékony volt, amikor meghajlították. Csak néhány év szükséges ahhoz, hogy az üledékes kőzet törékennyé váljon, ezért a képződmény alsó és felső rétegei között nem telhetett el jelentős idő. Ha lett volna időbeli különbség a rétegek lerakódása között, az alsó rétegek már törékennyé váltak volna, és inkább elpattantak volna, mintsem hajlottak volna, amikor a formáció eltorzul.
A Grand Canyon Hajlékony Képződményei
Ugyanilyen típusú hajlítást láthatunk a Grand Canyonban is. Valamikor a múltban egy felemelkedés történt, amit monoklinnak neveznek, hasonlóan a Niagara meredek kialakulásához. Ennek során a formáció egyik oldala körülbelül 1,6 km-rel (1 mérföld) emelkedett meg függőlegesen. Ezt jól láthatjuk, ha összehasonlítjuk a 7000 láb magasságot a kiemelkedés másik oldalán lévő 2000 lábbal (ez 5000 láb, azaz 1,5 km különbség).
A réteg azonban nem pattant ki, mint a Niagara meredeksége. Ehelyett az alakzat alján és tetején is meghajlott, ami azt jelzi, hogy az egész formáció még hajlékony volt. Ez arra utal, hogy az alsó és felső réteg lerakódása között nem telt el elég idő ahhoz, hogy az alsó rétegek törékennyé váljanak.
Így az alsó és a felső rétegek lerakódása közötti idő legfeljebb néhány év lehetett – ennyi idő kell ahhoz, hogy az üledékes rétegek megkeményedjenek és törékennyé váljanak.
Ez azt jelenti, hogy nem volt elegendő idő egy sorozatos árvízi eseményhez. Ezeket a hatalmas kőzetrétegeket, amelyek több ezer négyzetkilométeren terjednek, valószínűleg egyetlen lerakódás hozta létre. A sziklák így Noé özönvízére emlékeztetnek.
Noé Özönvize vs. Árvíz a Marson
Az az elképzelés, hogy Noé valóban megtörtént, nem szokványos, és el kell gondolkodni rajta.
Érdekes megfigyelni a modern tudomány ironikus kettősségét. A Mars felszínén csatornák és üledékes képződmények nyomait fedezték fel, ami arra utal, hogy a bolygót valaha hatalmas árvíz boríthatta.
Ennek az elméletnek azonban komoly korlátja van: a Mars felszínén soha nem találtak vizet. Ezzel szemben a Föld felszínének kétharmadát víz borítja, és a Föld teljes vízmennyisége elég lenne ahhoz, hogy egy sima, gömb alakú bolygót 1,5 km mélyen ellepjen. A kontinenseken található, hatalmas üledékes kőzetek pedig arra utalnak, hogy valamikor gyorsan, pusztító áradás során rakódtak le.
Ennek ellenére sokan még ma is eretnekségnek tartják azt az elképzelést, hogy a Földön valaha ilyen globális árvíz történt. Ugyanakkor a Mars esetében aktívan vizsgálják a hasonló jelenségek lehetőségét. Nem tűnik ez kettős mércének?
Lehet, hogy a Noé történetét csak hollywoodi forgatókönyvként tekintjük. De talán érdemes volna jobban figyelni: a sziklák maguk, mint kőbe vésett feliratok, talán az ősi vízözönről beszélnek.