A zsidó közösség egyik szembetűnő sajátossága a szombat megtartása, amelyet minden héten, szombaton ünnepelnek. Ez a hagyomány több mint 3500 évre nyúlik vissza, amikor Mózes hét különleges ünnepet vezetett be. A Leviticus 23. fejezete felsorolja mind a hét ünnepet, amelyek közül hatot évente, a hetediket pedig heti rendszerességgel tartanak meg (beleértve a húsvétot is, amelyet korábban megvizsgáltunk).
Zsidó Szombat
Az ünnepek felsorolását a szombat vezette. Ez az a nap, amelyen a zsidóknak megparancsolták, hogy pihenjenek, és ne végezzenek munkát. A parancs a szolgákra és a teherhordó állatokra is vonatkozott – mindenkinek részesülnie kellett egy pihenőnapban a hétnapos heti ciklusból. Ez a hetente ismétlődő nyugalom nemcsak a zsidó nép számára volt áldás, hanem máig ható örökséggé vált: a hétnapos ciklus alapja lett a modern munkahétnek. A szombat–vasárnapi hétvége, amelyet ma annyira élvezünk, a Mózes által elrendelt szombati pihenésből ered.
Mózes ezt parancsolta:
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik az Úrnak ünnepeit, a melyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én ünnepeim:
3 Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken.
Mózes 23:1-3
Jézus Megtartja a Szombatot
Jézus az evangéliumokban gyakran vitába szállt korának vallási vezetőivel arról, mit is jelent valójában a szombati pihenés. Ugyanakkor ő maga megtartotta a szombatot – még a szenvedéshét idején is. Előző nap, pénteken, a szenvedéshét hatodik napján keresztre feszítették és megölték. Aznap az utolsó esemény Jézus eltemetése volt, de ez a temetés nem fejeződött be teljesen – félbemaradt feladat maradt hátra.
55 A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet.56 Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték.
Lukács 23:55-56
A nők be akarták balzsamozni Jézus testét, de kifutottak az időből, mert péntek este naplementekor megkezdődött a szombat. Ezzel elkezdődött a hét hetedik, egyben utolsó napja – a szombat –, amikor a zsidók a törvény szerint nem dolgozhattak.
Bár a nők szerették volna folytatni a balzsamozást, engedelmeskedtek a parancsnak, és szombaton pihentek.
…Míg Mások Dolgoztak
De a főpapok szombaton is folytatták munkájukat:
62 Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és63figyelmeztették: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok.64Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai, és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.”
65 „Legyen őrségetek – válaszolta Pilátus –, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!”66Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.
Máté 27:62-66
Azon a különleges szombaton a főpapok munkával töltötték a napot: őrséget állítottak Jézus sírjához. Eközben az asszonyok a törvényhez hűen pihentek. Úgy tűnhet, felesleges is megemlíteni, hogy Jézus ezen a napon „nyugodott”. Hiszen a hatóságok nyilvánvalóan kivégezték, és a halála után csend következett – ahogy az emberek történetei általában a halállal véget is érnek. De Jézus más volt. Ez a történet nem ért véget. Ezen a szombaton is úgy pihent, ahogy minden zsidónak kellett volna – beteljesítve a szombat lényegét. De másnap, amely eredeti nevén az Első zsengék ünnepe (First Fruits) volt, Jézus ismét munkához látott.
