Szeretném megosztani, hogyan vált számomra igazán értelmessé az evangélium. Ezen az úton különösen hatott rám Salamon példája, valamint az öröm és a bölcsesség őszinte keresése. Ez a háttér segít abban, hogy személyesebb betekintést adhassak a webhelyen található írásokhoz.
És néhány alapvető információ rólam: Ragnar Oborn vagyok, svéd származású, jelenleg Kanadában élek. Házas vagyok, van egy fiunk. Tanulmányaimat a Torontói Egyetemen, a New Brunswicki Egyetemen és az Acadia Egyetemen folytattam.
Nyugtalanság A Kiváltságos Fiatalokban
Felső-középosztálybeli, hivatásos családban születtem. Gyermekkoromban Svédországból költöztünk Kanadába, majd éveket töltöttem külföldön, többek között Algériában, Németországban és Kamerunban. Később visszatértem Kanadába, hogy egyetemen tanuljak. Mint bárki más, én is teljes életre vágytam – és vágyom ma is. Egy olyan életre, amelyet az elégedettség, a béke, az értelem és a cél, valamint a másokkal való mély és értelmes kapcsolatok határoznak meg.
:max_bytes(150000):strip_icc()/83903036-56a14f723df78cf772697ef5.jpg)
Az, hogy különböző társadalmakban – vallásos és szekuláris közegben egyaránt – éltem, valamint hogy mindig lelkes olvasó voltam, sokféle elképzelést tárt elém arról, mi az „igazság” és mit jelent a „teljes élet”. Azt figyeltem meg, hogy én – és általában a nyugati világ – soha nem látott gazdagsághoz, technológiához és lehetőségekhez jutottunk, amelyek elvileg mind ezt a célt szolgálják. A paradoxon mégis az volt, hogy a teljes élet egyre inkább megfoghatatlannak tűnt.
Észrevettem, hogy a kapcsolatok sokkal inkább eldobhatók és ideiglenesek, mint az előző generációkban. Életünket gyakran írták le olyan kifejezésekkel, mint a „patkányverseny”. Azt hallottam, hogy ha „csak egy kicsit többet” szerzünk, akkor majd elérkezünk – de mindig felmerült bennem a kérdés: mennyivel többet? És miből? Pénzből? Tudományos tudásból? Technológiából? Vagy éppen örömből?
Minek Élni?
Fiatalként a szorongást leginkább egy homályos nyugtalanságként éltem meg. Apám Afrikában dolgozott külföldi tanácsadó mérnökként, így más gazdag, kiváltságos és tanult nyugati tinédzserekkel töltöttem az időmet. Az ottani élet azonban nagyon egyszerű volt, és kevés szórakozási lehetőséget kínált. Ezért a barátaimmal arról álmodoztunk, hogy visszatérünk hazánkba, és élvezhetjük a tévét, a finom ételeket, a lehetőségeket és a nyugati élet kényelmét. Akkor majd „elégedettek” leszünk.
Amikor azonban Kanadába vagy Európába látogattam, az első izgalom hamar elillant, és a nyugtalanság újra visszatért. Ráadásul ugyanazt láttam azokon is, akik állandóan ott éltek. Bármiük is volt – és az általános mérce szerint bőven sok – mindig szükségük volt valamire még.
Amikor lett egy népszerű barátnőm azt gondoltam, hogy most már akkor végre megtalálom, amit keresek. Egy ideig úgy is tűnt, mintha ez betöltött volna bennem valamit, de pár hónap múlva ismét visszatért a nyugtalanság. Aztán azt hittem, amikor befejezem a középiskolát, végre „megérkezem”. Később, amikor megszerzem a jogosítványt és önállóvá válok, akkor véget ér majd a keresés.
Most, hogy idősebb vagyok, gyakran hallom, hogy az emberek a nyugdíjról beszélnek úgy, mint az elégedettség biztosítékáról. De hogyan? Egész életünkben egyik dolgot kergetjük a másik után, mindig abban reménykedve, hogy a következő majd betölti az űrt – és végül az életünk egyszer csak véget ér? Ez olyan hiábavalónak tűnik.
Salamon Bölcsessége
Ezekben az években Salamon írásai mély hatást gyakoroltak rám. Salamon (i. e. 950 körül), az ókori Izrael királya, híres bölcsességéről, és több könyvet is írt a Bibliában. A Prédikátor könyvében pontosan azt a nyugtalanságot írta le, amit én magam is átéltem.
A Férfi, akinek Mindene Megvolt…
Írt:
1 Azt mondtam magamban: „Gyere, szívesen próbára teszlek, hogy megtudjam, mi a jó.” De ez is értelmetlennek bizonyult. 2 „A nevetés – mondtam – őrület. És mit ér el az öröm?” 3 Megpróbáltam magam borral felvidítani, és az ostobaságot felvállalni – az elmém még mindig bölcsességgel vezérelt. Meg akartam nézni, mit tehetnek az emberek az ég alatt az életük néhány napja alatt.
Nagyszerű projekteket vállaltam: házakat építettem magamnak és szőlőültetvényeket ültettem. 5 Kerteket és parkokat készítettem, és mindenféle gyümölcsfát ültettem beléjük. 6 Víztározókat készítettem a virágzó fák ligeteihez. 7 Vettem rabszolgákat de voltak még rabszolgáim, akik a házamban születtek. Nekem több csordám és nyájam volt, mint bárkinek Jeruzsálemben előttem. 8 Ezüstöt és aranyat gyűjtöttem magamnak, valamint a királyok és a tartományok kincsét. Szereztem férfi és női énekeseket, és egy háremet is – a férfiszív gyönyöreit. 9 Sokkal nagyobb lettem, mint bárki előttem Jeruzsálemben. Mindebben bennem maradt a bölcsességem.
10 Semmit sem tagadtam meg magamtól, amire szemeim vágytak;
Prédikátor 2:1-10
Nem utasítottam el szívem örömét.
Szívem gyönyörködött minden munkámban,
és ez volt minden fáradozásom jutalma.
Gazdagság, hírnév, tudás, nagy projektek, nők, élvezetek, királyság, karrier, bor… Salamonnak mindene megvolt – többet, mint bárki másnak a maga korában vagy akár a miénkben. Egy Einstein esze, Bill Gates gazdagsága, Mick Jagger társadalmi és szexuális élete, valamint olyan királyi származás, mint Vilmos hercegé a brit királyi családban – mindez egyszerre. Ki tudna felülmúlni egy ilyen kombinációt? Joggal gondolhatnánk, hogy Salamon teljesen elégedett volt. Ő azonban végül erre a következtetésre jutott:
De az Őrületig Nyomorult
A Tanító szavai, Dávid fia, Jeruzsálem királya:
2 „Értelmetlen! Értelmetlen!” mondja a Tanár.”Teljesen értelmetlen! Minden értelmetlen.”
3 Mit nyernek az emberek minden munkájukból, amellyel a nap alatt fáradoznak?
4 Nemzedékek jönnek és nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad.
5 A nap felkel és lenyugszik, és siet vissza oda, ahol felkel.
6 A szél délre fúj és északra fordul; körbe-körbe megy, mindig visszatér a maga útján.
7 Minden patak a tengerbe ömlik, de a tenger sohasem telik meg. Arra a helyre, ahonnan a patakok jönnek, onnan ismét visszatérnek.
8 Minden fárasztó, többet mondhatunk. A szemnek sosem elég a látásból, a fülnek sem a hallásból.
9 Ami volt, az újra lesz, ami megtörtént, újra megtörténik; nincs új a nap alatt.
10 Van valami, amiről azt mondhatnánk: „Nézd! Ez valami új”? Itt volt már, régen; időszámításunk előtt itt volt.
11 Senki sem emlékezik az előző nemzedékekre, és még az eljövendőkre sem fognak emlékezni az őket követők.12 Én, a Tanító, voltam Izrael királya Jeruzsálemben. 13 Arra fordítottam elmémet, hogy bölcsen tanulmányozzam és felfedezzem mindazt, ami az ég alatt történik. Milyen nehéz terhet rakott Isten az emberiségre! 14 Láttam mindent, ami a nap alatt történik; mind értelmetlen, szélkergetés.
Prédikátor 1:1-14
Élet… Bolondság és Szélkergetés
11 Ám amikor áttekintettem mindazt, amit a kezeim műveltek, és mit dolgoztam, hogy elérjem,minden értelmetlen volt, a szél hajszolása; semmit sem nyertek a nap alatt.
12 Ekkor gondolataimat a bölcsességre, valamint az őrültségre és az ostobaságra fordítottam. Mi mást tehet a király utódja, mint amit már megtett?
13 Láttam, hogy jobb a bölcsesség a bolondságnál, mint ahogy a világosság is jobb a sötétségnél.
14 A bölcseknek szeme van a fejükben, a bolond pedig a sötétségben jár; de rájöttem, hogy ugyanaz a sors éri mindkettőjüket.15 Ekkor azt mondtam magamban:
„A bolond sorsa engem is utolér. Mit nyerek hát azzal, ha bölcs vagyok?” Azt mondtam magamban: “Ez is értelmetlen.”
16 Mert a bölcsek, mint a bolondok, nem sokáig emlékeznek meg; már eljöttek a napok, amikor mindkettőt elfelejtették. Mint a bolondnak, a bölcsnek is meg kell halnia!17 Gyűlöltem tehát az életet, mert a nap alatt végzett munka bántó volt számomra. Mindez értelmetlen, szélkergetés. 18 Gyűlöltem mindazt, amiért fáradoztam a nap alatt, mert meg kell hagynom azt, aki utánam jön. 19 És ki tudja, hogy bölcs lesz-e vagy bolond az illető? Mégis ők irányítják fáradozásom minden gyümölcsét, amelybe erőfeszítésemet és ügyességemet öntöttem a nap alatt. Ez is értelmetlen. 20 Így hát a szívem kétségbeesett a nap alatti fáradságos munkám miatt. 21 Mert dolgozhat valaki bölcsességgel, tudással és ügyességgel, és akkor mindenét át kell hagynia másra, aki nem fáradozott érte. Ez is értelmetlen és nagy szerencsétlenség. 22 Mit kapnak az emberek mindazért a fáradságért és szorongásért, amellyel a nap alatt dolgoznak? 23 Minden napjuk munkájuk bánat és fájdalom; még éjszaka sem nyugszik az eszük. Ez is értelmetlen.
Prédikátor 2:11-23
Salamon Mindent Kipróbált “a nap alatt”
Aligha boldog! Egyik költeményében, az Énekek énekében egy erotikus, lángoló szerelmi viszonyt jegyez fel. Ez lenne az, ami a legvalószínűbbnek tűnik, hogy életre szóló elégedettséget nyújtson. De végül a szerelmi kapcsolat nem okozott neki tartós elégedettséget.
Bármerre néztem – akár a barátaim körében, akár a tágabb társaságban –, úgy tűnt, mindenki ugyanarra törekedett, amire Salamon is: a teljes életre. Mégis, ő már kijelentette, hogy azon az úton nem találta meg. Ezért éreztem úgy, hogy én sem fogom ott megtalálni, hanem egy kevésbé járt ösvényen kell keresnem.
Mindezek mellett az élet egy másik vonatkozása is nyugtalanított. Ez ugyanaz volt, ami Salamont is nyugtalansággal töltötte el.
19 Bizony, az emberek sorsa olyan, mint az állatoké; ugyanaz a sors vár mindkettőjükre: Ahogy az egyik meghal, úgy hal meg a másik is. Mindegyiknek ugyanaz a lélegzete; az embernek nincs előnye az állatokkal szemben. Minden értelmetlen. 20 Mindenki ugyanoda megy; mind a porból jön, és mind a porba tér vissza. 21 Ki tudja, hogy az emberi lélek felemelkedik-e, és az állati lélek leszáll-e a földbe?
Prédikátor 3:19-21
Woody Allen vs. Solomon
A halál teljesen végleges, és abszolút uralkodik felettünk. Ahogy Salamon mondta, ez minden ember sorsa, legyen az jó vagy rossz, vallásos vagy nem. Woody Allen rendezte és kiadta a Férfit látok álmaidban című filmet . Vicces/komoly pillantás a halálra. Egy Cannes-i Filmfesztivál interjújában jól ismert humorával fedte fel gondolatait a halálról.
„A halálhoz való viszonyom változatlan marad – határozottan ellenzem. Nem tudok mást tenni, mint várni. Az öregedésnek nincs előnye – nem leszel okosabb, nem leszel bölcsebb, nem leszel lágyabb, nem leszel kedvesebb – semmi sem történik. De a hátad jobban fáj, emésztési zavarok lépnek fel, a látásod nem olyan jó, és hallókészülékre van szükséged. Rossz üzlet, ha öregszik, és azt tanácsolom, hogy ne csinálja, ha el tudja kerülni.”
BBC News, 2010
Majd arra a következtetésre jutott, hogyan kell szembenézni az élettel, tekintettel a halál elkerülhetetlenségére.
„Az embernek meg kell élnie téveszméit, hogy éljen. Ha túl őszintén és túl világosan nézed az életet, az élet elviselhetetlenné válik, mert ez egy elég komor vállalkozás. Ez az én perspektívám, és mindig is ez volt az életszemléletem – nagyon komor, pesszimista véleményem van róla… Úgy érzem, hogy ez [az élet] egy komor, fájdalmas, lidérces, értelmetlen élmény, és ez az egyetlen módja annak, hogy boldog légy, az ha hazudsz magadnak, és becsapod magad.”
BBC News, 2010
Tehát valóban csak ezek közül választhatunk? Elfogadjuk azt az őszinte utat, amelyen Salamon járt, és beletörődünk a reménytelenségbe és a hiábavalóságba? Vagy inkább Woody Allen megközelítését követjük, és „hazudunk magunknak, becsapjuk magunkat”, hogy egy boldogabb „tévhitben” élhessünk? Egyik lehetőség sem tűnt különösebben vonzónak. A halál gondolatához szorosan kapcsolódott számomra az örökkévalóság kérdése is. Valóban létezik mennyország? Vagy – ami még ijesztőbb – valóban létezik az örök ítélet helye, a pokol?
A gimnázium utolsó évében kaptuk azt a feladatot, hogy állítsunk össze száz irodalmi művet – verseket, dalokat, novellákat és másokat. Az én gyűjteményem nagy része éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. Ez lehetőséget adott arra, hogy „találkozzam” és meghallgassam sok más embert is, akik szintén ugyanezekkel a dilemmákkal küzdöttek. És valóban találkoztam velük – különböző korokból, eltérő oktatási háttérrel, életfilozófiával és műfajban megfogalmazva.
Az Evangélium – Készen áll a Mérlegelésre
Beépítettem Jézus néhány jól ismert mondását is, amelyeket a bibliai evangéliumok rögzítenek, mint például:
10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.
János 10:10
Egyre inkább erősödött bennem a gondolat, hogy talán – csak talán – itt rejlik a válasz a kérdéseimre. Hiszen az evangélium (ami addig számomra inkább értelmetlen vallási kifejezés volt) szó szerint „jó hírt” jelent. De vajon tényleg jó hír az evangélium? Vagy csupán hallomás? Hogy ezt megértsem, tudtam, két úton kell elindulnom.
Az Evangéliumi Utazás
Először is meg kellett kezdenem az evangélium alapos megértését. Másodszor, mivel különböző vallási kultúrákban éltem, találkoztam olyan emberekkel és olvastam olyan szerzőket, akiknek számos kifogásuk volt a bibliai evangéliummal szemben, és akiknek világnézete eltért az enyémtől. Ezek az emberek tájékozottak és intelligensek voltak. Kritikus szemmel kellett vizsgálnom az evangéliumot, anélkül, hogy esztelen kritikusként vagy üresfejű hívőként viselkedtem volna.
Valós érzés, hogy amikor valaki elindul ezen az úton, soha nem érkezik meg teljesen. Ugyanakkor megtanultam, hogy az evangélium válaszokat kínál a Salamon által felvetett kérdésekre. A lényeg, hogy foglalkozzunk velük: a teljes élettel, a halállal, az örökkévalósággal és olyan mindennapi kérdésekkel, mint a szerelem, a családi kapcsolatok, a bűntudat, a félelem és a megbocsátás. Az evangélium azt állítja, hogy ezekre az alapokra építhetjük az életünket.
Nem mindenki számára tetszenek az evangélium válaszai. Lehet, hogy nem ért egyet velük, vagy nem hisz bennük. De mivel ezek alapvetően emberi kérdések, ostobaság lenne tájékozatlanul elmenni mellettük.
Azt is megtanultam, hogy az evangélium gyakran kényelmetlen. Abban az időben, amikor annyira vonzó a lazaság, az evangélium szívünket, elménket, lelkünket és akaratunkat kihívás elé állítja. Életet kínál, de nem mindig könnyű. Ha időt szánsz az evangélium átgondolására, valószínűleg te is ezt fogod tapasztalni. Jó kiindulópont, ha megnézünk egy kulcsmondatot, amely összefoglalja az evangéliumi üzenetet.