A fiú, aki eltékozolta örökségét

¹¹ Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. ¹² A fiatalabbik azt mondta az apjának: »Apám, add ki az örökségemet!« Ekkor az apa szétosztotta a vagyonát a két fiú között. ¹³ Nem sokkal ezután a fiatalabbik minden vagyonát pénzzé tette, és elköltözött egy távoli országba. Ott olyan költekező életmódot folytatott, hogy hamarosan mindenét elpazarolta. ¹⁴ Miután már minden pénze elfogyott, éhínség támadt azon a vidéken, és a fiú is nélkülözött. ¹⁵ Ezért munkát vállalt egy ottani gazdánál, aki felfogadta, hogy a disznónyáját őrizze.

¹⁶ A fiú már annyira éhes volt, hogy még abból is szívesen evett volna, amit a disznók ettek, de senki nem adott neki. ¹⁷ Végül belátta, hogy mennyire ostoba volt, és ezt mondta magában: »Apám minden szolgájának bőségesen van mit ennie, én meg itt halok éhen! ¹⁸ Azonnal elindulok, visszamegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is. ¹⁹ Nem vagyok többé méltó, hogy a fiadnak hívjanak, de legalább hadd álljak be a béreseid közé!« ²⁰ Ezzel a fiú elindult, hogy visszatérjen az apjához.”

A tékozló fiú hazatérése

„Még messze volt a háztól, amikor az apja meglátta és megsajnálta. Eléje szaladt, a nyakába borult, megölelte és megcsókolta. ²¹ A fiú pedig ezt mondta: »Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is. Nem vagyok többé méltó, hogy a fiad legyek.« ²² De az apja ezt parancsolta a szolgáknak: »Siessetek, hozzátok ide a legszebb ruhát, és adjátok rá! Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára! ²³ Azután vágjatok le egy hízott borjút, hogy együtt ünnepeljünk, ²⁴ mert a fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de megtaláltam!« Ezután ünnepelni kezdtek.”

Az idősebb fiú féltékenysége

²⁵ „Az idősebb fiú ezalatt a mezőn volt. Amikor hazafelé jött, és a ház közelébe ért, meghallotta a zenét és a táncot. ²⁶ Odahívta egyik szolgáját, és megkérdezte tőle, mi történt. ²⁷ »Hazajött az öcséd — felelte a szolga —, apád pedig levágatta a hízott borjút, mert épségben kapta vissza a fiát.« ²⁸ Emiatt az idősebbik fiú megsértődött, és nem akart bemenni a házba. Az apja kiment hozzá, és kérlelte, hogy jöjjön be. ²⁹ Ő azonban így válaszolt: »Látod, én évek óta szolgállak, és teljesítem minden parancsodat, de nekem még egy kecskét sem adtál soha, hogy a barátaimat vendégül lássam! ³⁰ Mikor hazajön az a fiad, aki a vagyonodat prostituáltakra pazarolta, te levágatod a kedvéért a hízott borjút!« ³¹ Az apja erre így válaszolt: »Fiam, te mindig velem vagy, és minden vagyonom a tiéd! ³² Most gyere, ünnepeljünk, és örüljünk együtt, mert öcséd meghalt, de feltámadt! Elveszett, de megtaláltam!«”

Lukács 15:11 – 32

¹ Az Örökkévaló szólt Mózesnek: ² „Parancsold meg a népnek, hogy forduljanak vissza, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baál-Cáfón közelében. ³ A fáraó azt fogja gondolni, hogy Izráel népe eltévedt a sivatagban, és csapdába kerültek. ⁴ Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözésükre induljon. Így fogom megmutatni dicsőségemet a fáraó és serege által, hogy az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

Izráel népe így is tett.

A fáraó Izráel népének üldözésére indul

⁵ Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy Izráel népe kimenekült az országból, a fáraó és főemberei megbánták, hogy elengedték őket. Azt mondták: „Miért is engedtük el őket? Hiszen többé nem fognak szolgálni minket!” ⁶ Akkor a fáraó kiadta a parancsot, hogy készítsék elő a harci szekerét, és seregének élére állt. ⁷ Egyiptom 600 legjobb harci szekere és az összes többi harci szekér is követte. Mindegyiket egy-egy parancsnok vezette. 

⁸ Az Örökkévaló megkeményítette Egyiptom királyának, a fáraónak szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel népét, amely pedig az Örökkévaló nagy hatalma által vonult ki. ⁹ Az egyiptomi sereg felvonultatta a fáraó összes lovas harci szekerét, rajtuk a harcosokat; és ezen kívül még a gyalogos katonákat is. Éppen akkor érték utol Izráel népét, amikor ők a Vörös-tenger mellett táboroztak, Pí-Hahírótnál, Baál-Cáfón közelében. ¹⁰ Amikor az izráeliek meglátták a fáraó közeledő seregét, nagyon megrémültek, és segítségért kiáltottak az Örökkévalóhoz. 

¹¹ Azután Mózesre támadtak: „Minek hoztál ki bennünket Egyiptomból? Talán nincsenek sírok Egyiptomban? Azért vezettél ide, hogy itt haljunk meg a sivatagban? ¹² Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj békén minket, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat! Bizony, jobb lett volna, ha ott maradunk és szolgáljuk őket, mint hogy itt haljunk meg a sivatagban!”

¹³ De Mózes így bátorította őket: „Ne féljetek! Csak várjatok, és csillapodjatok le! Meg fogjátok látni, hogyan szabadít meg minket a mai napon az Örökkévaló! Jól nézzétek meg ezeket az egyiptomiakat, mert soha többé nem látjátok őket! ¹⁴ Semmit sem kell tennetek, csak maradjatok nyugton! Az Örökkévaló maga fog harcolni értetek!”

Izráel népe átvonul a tenger közepén

¹⁵ Az Örökkévaló így felelt Mózesnek: „Eleget kiáltottál már hozzám segítségért! Parancsolj Izráel népének, hogy induljanak el! ¹⁶ Te meg fogd a botodat, nyújtsd ki a tenger fölé, és válaszd ketté a vizet, hogy Izráel népe száraz lábbal kelhessen át a tenger közepén a túlsó partra! ¹⁷ Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy utánuk nyomuljanak a tengerbe. Azzal fogom megmutatni dicsőségemet, hogy győzelmet aratok a fáraó, az egész serege és összes lovas harci szekere fölött. ¹⁸ Az egyiptomiak pedig megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló, amikor győzelmet szerzek a fáraó és összes lovas harci szekere fölött!”

Az Örökkévaló elpusztítja az egyiptomi sereget

¹⁹ Ezután az Isten angyala — aki eddig Izráel serege előtt járt — odaállt Izráel tábora mögé. Ugyanakkor a felhőoszlop is elmozdult a sereg előtti helyéről, és a tábor mögé állt. ²⁰ Elválasztotta egymástól az egyiptomiak és az izráeliek táborát úgy, hogy egész éjjel egyikük sem tudott közeledni a másikhoz. A felhőoszlop az egyik oldalon sötétbe borította az egyiptomiakat, ugyanakkor a másik oldalon világított az izráelieknek.

²¹ Mózes kinyújtotta karját a tenger fölé, az Örökkévaló pedig erős keleti szelet támasztott, amely egész éjjel fújt, és elhajtotta a tenger vizét. Így a víz kettévált, és a tenger feneke szárazra került. ²² Izráel népe bevonult a tenger közepébe, és a szárazra került tengerfenéken átmentek a túloldalra. Eközben a víz úgy állt jobbról-balról mellettük, mint a fal. ²³ Az egyiptomi hadsereg üldözve utánuk nyomult a tenger közepébe, a fáraó összes lovas harci szekerével együtt. 

^24-25 A hajnali őrségváltás idején az Örökkévaló lenézett a tüzes felhőből az egyiptomi seregre, és a harci szekereiket használhatatlanná tette. A kerekek elakadtak. A sereg csak nagy üggyel-bajjal haladt, kitört a pánik és a katonák rémülten kiabáltak: „Meneküljünk innen! Az Örökkévaló harcol ellenünk, az izráeliek oldalán!” ²⁶ Az Örökkévaló ekkor szólt Mózesnek: „Nyújtsd ki a karod a tengerre, hogy a víz visszatérjen eredeti helyére, és elborítsa az egyiptomiakat szekerestül-lovastul.”

²⁷ Éppen föltűnt a hajnal, amikor Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, amelynek vize visszatért medrébe. A menekülő egyiptomiak éppen szembe futottak a zuhataggal, és elmerültek benne. Így söpörte el az Örökkévaló az egyiptomi hadsereget a tenger vizével. ²⁸ Amikor a víz visszatért eredeti helyére, elborította a fáraó egész seregét, és a harci szekereket, a lovakkal együtt. Akik Izráel népét üldözték, mind egy szálig ott pusztultak el.

²⁹ Az izráeliek azonban száraz lábbal keltek át a tenger közepén, s eközben a víz úgy állt jobbról-balról mellettük, mint a fal. ³⁰ Így szabadította meg az Örökkévaló Izráel népét az egyiptomiak hatalmából azon a napon. Később az izráeliek látták az egyiptomiak holttesteit a tenger partján. ³¹ Izráel népe látta, hogy az Örökkévaló milyen nagy hatalommal bánt el az egyiptomiakkal, ezért tisztelték és félték őt, bíztak benne és szolgájában, Mózesben.

2 Mózes 14:1 – 31

Mózes 12 kémet küld Kánaánba

13 Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: ² „Küldj ki férfiakat, hogy derítsék fel Kánaán földjét, amelyet Izráelnek adok. Minden törzsből egy-egy férfit küldj ki: olyanokat, akik vezetőnek számítanak közöttük”.

³ Mózes tehát Párán pusztájából felderítőket küldött ki, az Örökkévaló parancsa szerint. Mindegyikük vezetőnek számított a maga törzsében. ⁴ Név szerint ezek voltak a felderítők:

Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia,

⁵ Simeon törzséből Sáfát, Hóri fia,

⁶ Júda törzséből Káleb, Jefunne fia,

⁷ Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia,

⁸ Efraim törzséből Hóséa (vagyis Józsué), Nún fia,

⁹ Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia,

¹⁰ Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia,

¹¹ Manassé törzséből (amely Józseftől származott) Gaddi, Szúszi fia,

¹² Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia,

¹³ Ásér törzséből Szetúr, Mikáél fia,

¹⁴ Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia,

¹⁵ Gád törzséből Geúél, Máki fia.

¹⁶ Tehát ezeket a felderítőket küldte ki Mózes Kánaánba. (Hóseát, Nún fiát Mózes Józsuénak nevezte.)

¹⁷ Ezt a feladatot bízta rájuk: „Induljatok a Negev-pusztán keresztül, azután menjetek föl a dombvidékre! ¹⁸ Nézzétek meg, milyen az a föld, és milyenek a lakóik: erősek vagy gyengék, sokan vagy kevesen vannak? ¹⁹ Figyeljétek meg, milyen a vidék, amelyen laknak: jó vagy rossz? Milyenek a települések: szabadon álló falvak vagy kőfallal kerített városok? ²⁰ Nézzétek meg, milyen a termőföld: termékeny vagy sovány? Vannak-e ott fák vagy nincsenek? Bátran hozzatok a gyümölcsökből!” (Akkor éppen a szőlőérés kezdete volt.)

²¹ A felderítők tehát elindultak, és kikémlelték a földet a déli Cin-pusztától egészen az északi Rehób városáig, amely a Hamátba vezető út mellett fekszik. ²² Először a Negev-pusztán mentek keresztül, majd Hebronba értek. Ezen a vidéken Anák leszármazottjai éltek: Ahimán, Sésaj és Talmaj törzsei. (Hebron városa 7 esztendővel korábban épült, mint az egyiptomi Cóan.) ^23-24 Azután elértek az Eskól-völgybe, s ott levágtak egy szőlővesszőt, amelyen egyetlen hatalmas fürt szőlő függött. Olyan súlyos volt, hogy egy rúdra kellett kötözniük, és két férfi vitte a vállán. Emiatt nevezték azt a helyet Eskól-völgynek, vagyis „Szőlőfürt-völgynek”. Ugyanott szedtek gránátalmákat és fügét is — hogy vigyenek belőlük a táborba.

^25-26 A felderítők 40 nap múltán értek vissza a táborba, Párán-pusztába, Kádésbe. Beszámoltak Mózesnek, Áronnak és Izráel egész közösségének mindenről, amit láttak, és megmutatták a magukkal hozott gyümölcsöket.

²⁷ Ezt mondták Mózesnek: „Bejártuk azt az országot, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel-mézzel folyó föld az, és ilyen gyümölcsöket terem! ²⁸ Csak az a baj, hogy annak a földnek a lakói erősek, és városaik nagyok és kőfalak védik azokat! Sőt, még Anák leszármazottjait is láttuk közöttük! ²⁹ A Negev-pusztában az amálekiek, a dombvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak, a tenger partján és a Jordán mellett pedig a kánaániak laknak”.

³⁰ Káleb azonban, aki szintén a felderítők közé tartozott, így csendesítette és bíztatta a népet: „Ne féljetek! Bemehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet! Biztosan sikerülni fog!”

³¹ De a többi felderítő ellenkező véleményen volt: „Nem, mi képtelenek lennénk harcolni azokkal a népekkel, mert sokkal erősebbek nálunk!” — mondták. ³² Így ezek a felderítők olyan híreket hoztak, amelyekkel elvették az emberek bátorságát. Azt mondták: „Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, elemészti lakosait. Azok a népek csupa nagytermetű, erős harcosokból állnak! ³³ Még óriásokat is láttunk ott, akik Anák leszármazottjai! Bizony, úgy éreztük magunkat mellettük, mintha sáskák lettünk volna. Nyilván ők is olyannak láttak minket, mint a sáskákat a fűben”.

Az Örökkévaló haragjának tüze pusztít a táborban

11 Egyszer Izráel népe panaszkodott a nehézségek miatt. Meghallotta ezt az Örökkévaló is, és nagyon megharagudott rájuk. Az Örökkévalótól származó tűz gyulladt fel közöttük, és megégette a tábor szélét. ² Ekkor a nép Mózeshez könyörgött, hogy segítsen rajtuk, Mózes pedig imádkozott az Örökkévalóhoz, és a tűz elaludt. ³ Ezért elnevezték azt a helyet Tabérának, vagyis „Égésnek”, mert ott gyulladt föl a nép ellen az Örökkévaló haragjának tüze.

A nép panasza és a 70 vezető kiválasztása

⁴ Voltak Izráel népe között idegenek is, akik csatlakoztak hozzájuk. Ezek hiányolták az Egyiptomban megszokott húst, és mindenáron húst akartak enni. Emiatt azután Izráel népe is síránkozni kezdett: „Húst szeretnénk enni, de ki adhat nekünk itt húst? ⁵ Bezzeg Egyiptomban jól ment a sorunk, ott mindig volt ingyen hal, meg az a sok jó zöldségféle! Milyen finom uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát kaptunk! ⁶ Most meg elfogy az erőnk, mert itt mindig csak mannát kapunk!”

⁷ A manna hasonló volt a koriander magjához és a balzsamcsepphez. ⁸ Az emberek kimentek a táborból, szétszéledtek, és a földről szedegették össze. Azután kézimalommal megőrölték, vagy mozsárban összetörték, majd megfőzték és lepényt készítettek belőle. Az íze olyan volt, mint az olajos pogácsáé. ⁹ Amikor éjjel a harmat leszállt, akkor hullott a manna is.

¹⁰ Mózes meghallotta, hogy a nép panaszkodik. Minden család a maga sátrának ajtajában ült, és siránkozott. Az Örökkévaló pedig haragra lobbant a nép zúgolódása miatt. Mózes ekkor nagyon felháborodott, ¹¹ és így fordult az Örökkévalóhoz: „Ó, Uram, miért bánsz velem ilyen rosszul? Hiszen a szolgád vagyok! Miért nem vagy hozzám jóindulattal? Miért raktad az én vállamra az egész nép minden gondját-baját? ¹² Talán tőlem származott ez a nép? Vajon mind én szültem őket? Akkor miért mondod, hogy egyedül hordozzam őket, mint dajka a csecsemőt? Én vigyem be őket arra a földre, amelyet őseiknek ígértél? ¹³ Honnan vegyek én elegendő húst ennek a siránkozó tömegnek? Hiszen mind tőlem várják, hogy megetessem őket! »Adj nekünk húst, mert húst kívánunk!« — mondják nekem. ¹⁴ Örökkévaló, hogyan viseljem az egész nép terhét egymagam? Túl nehéz ez nekem!

¹⁵ Ha továbbra is így akarsz bánni velem, kérlek, inkább ölj meg most azonnal! Ha kedves vagyok neked, ölj meg, hogy ne kelljen néznem többé a magam nyomorúságát és kudarcát!”

¹⁶ Az Örökkévaló ezt válaszolta Mózesnek: „Gyűjtsd össze Izráel 70 idősebb vezetőjét! Ők a nép vezetői és tisztségviselői. Álljatok meg előttem mindannyian a Találkozás Sátoránál! ¹⁷ Akkor én leszállok, és beszélek veled. Majd pedig abból a Szellemből,^[a] amely most rajtad nyugszik, adok nekik is. Attól kezdve ők is hordozzák a nép vezetésének terhét veled együtt, s így nem kell egymagadnak viselned.

¹⁸ A népnek pedig hirdesd ki: »Szenteljék meg magatokat holnapra, mert akkor húst fogtok enni! Hiszen sírtatok az Örökkévalónak, hogy húst akartok enni, és hogy jobb dolgotok volt Egyiptomban, mint most. Ezért az Örökkévaló ad nektek húst, és ehettek, amennyit akartok! ^19-20 De nem csak egy napig, vagy 2, 5, 10 vagy 20 napig, hanem egy álló hónapig ehettek húst, amíg torkig lesztek vele, és megundorodtok tőle! Így lesz, mert elutasítottátok az Örökkévalót, aki közöttetek lakik! Pedig ő jól tudja, mire van szükségetek, de ti mégis siránkoztatok! Azt mondtátok, hogy kár volt eljönni Egyiptomból…«”.

²¹ Mózes ezt felelte: „Uram, ebben a népben, amely között lakom, 600 000 csak a gyalogos harcosok száma, és te mégis azt mondod, hogy egy álló hónapig húst adsz nekik enni?! ²² Hiszen ha összes szarvasmarháinkat, juhainkat és kecskéinket levágnánk, még az sem lenne számukra elég! Ha a tenger összes halát kifognánk, még az is kevés lenne nekik!”

²³ De az Örökkévaló ezt felelte Mózesnek: „Azt hiszed, ez már túl nehéz nekem? Majd meglátod, beteljesedik-e vagy nem, amit ígértem”.

²⁴ Ezután Mózes kiment a néphez, és kihirdette nekik, amit az Örökkévaló üzent. Majd összegyűjtötte azt a 70 férfit Izráel vezetői közül, és odaállította őket a Találkozás Sátora köré. ²⁵ Az Örökkévaló pedig leszállt a felhőben és beszélt Mózessel, azután abból a Szellemből, amely addig Mózesen nyugodott, adott a 70 vezetőnek is. Amint a Szellem rájuk szállt és megnyugodott rajtuk, ezek a vezetők is elkezdtek prófétálni. Később azonban már nem prófétáltak többé.

Bárcsak az Örökkévaló népe mind próféta lenne!

²⁶ A 70 vezető közül azonban ketten nem mentek oda a Találkozás Sátorához, hanem a táborban maradtak. Az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Ők is szerepeltek a 70 vezető névsorában, akiket Mózes kiválasztott, de mégsem mentek oda a többiekkel együtt. Ennek ellenére a Szellem rajtuk is megnyugodott, és ők is prófétálni kezdtek, ott ahol voltak, a táborban. ²⁷ Egy fiú elszaladt Mózeshez ezzel a hírrel: „Uram, Eldád és Médád prófétál a táborban!”

²⁸ Erre Józsué, Nún fia, aki fiatal kora óta Mózes szolgája volt, ezt mondta Mózesnek: „Uram, tiltsd meg nekik!”

²⁹ De Mózes ezt kérdezte Józsuétól: „Az én érdekemben vagy féltékeny rájuk? Bárcsak az Örökkévaló népe mind egy szálig próféta lenne! Bárcsak az Örökkévaló mindegyiküknek adná Szellemét!”

³⁰ Ezután Mózes és a vezetők visszatértek a táborba.

A fürjek tömege és a mohóság büntetése

³¹ Majd az Örökkévaló szelet küldött, amely a tenger felől fürjek seregét sodorta Izráel táborához. A fürjek lehullottak a tábor körül mindenfelől, egynapi járóföldnyi távolságra. Olyan nagy tömegben tolongtak, hogy két könyök^[b] magasságban elborították a földet. ³² A nép azon a napon, meg éjjel, sőt még az egész következő napon is fogdosta a fürjeket, és rengeteget összegyűjtöttek. Aki csak keveset gyűjtött, még az is vagy 10 hómert^[c] megtöltött velük. Azután a fürjek húsát kiterítették a földre a tábor körül.

^33-34 Majd mohón nekiestek a húsnak, de még le sem nyelték, amikor az Örökkévaló megharagudott rájuk, és nagy csapással sújtotta a népet: igen sokan meghaltak közülük, akiket ott, helyben el is temettek. Azt a helyet így nevezték el: „A mohó nép sírja”.

³⁵ Azután a tábor tovább vonult, egészen Hacérótig, majd egy ideig ott vesztegelt.

Mózes vizet fakaszt a sziklából

17 Ezután útnak indult Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztából, és ment táborhelyről táborhelyre az Úr parancsa szerint. Tábort ütöttek Refídímben, de nem volt ivóvize a népnek.

² A nép ismét perbe szállt Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek az Urat?

³ De a nép szomjazott a vízre, ezért tovább zúgolódott a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Azért hoztál föl bennünket Egyiptomból, hogy most szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és jószágunkkal együtt?!

⁴ Ekkor segítségért kiáltott Mózes az Úrhoz. Ezt mondta: Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek!

⁵ De az Úr így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt, és végy magadhoz néhányat Izráel vénei közül, vedd kezedbe botodat is, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj!

⁶ Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izráel vénei előtt.

⁷ Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meríbának, Izráel fiainak a perlekedése miatt, mert így kísértették az Urat: Közöttünk van-e az Úr vagy sem?

Pünkösdkor a Szent Szellem leszáll a tanítványokra

1 Mindannyian együtt voltak akkor is, amikor elérkezett a Pünkösd ünnepe. ² Hirtelen zúgás hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. ³ Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire. ⁴ Ekkor betöltötte őket a Szent Szellem. Mind más-más nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Szent Szellem adta kinek-kinek, hogy mit mondjon.

⁵ Az ünnepre sok istenfélő zsidó gyűlt össze Jeruzsálemben a világ minden tájáról. ⁶ Amikor meghallották ezt a zúgást, mindenfelől odagyűltek az emberek, és nagyon meglepődtek, mert mindenki a saját anyanyelvén hallotta őket beszélni.

⁷ A csodálkozástól magukon kívül voltak, és azt mondták: „Hát nem mind Galileából valók ezek, akik itt beszélnek? ⁸ Hogyan lehet, hogy mind a saját nyelvünkön halljuk őket? ⁹ Hiszen vannak itt közöttünk pártusok, médek és elámiták. Jöttek Mezopotámiából, Júdeából, Kappadóciából, Pontuszból és Kis-Ázsiából, ¹⁰ Frígiából, Pamfíliából, Egyiptomból, Líbia Ciréné melletti vidékéről és Rómából is. ¹¹ Vannak közöttünk, akik zsidónak születtek, és vannak, akik felvették ezt a vallást. Kréta szigetéről is jöttek, és vannak itt arabok is. Mégis mindannyian a saját nyelvünkön halljuk, amit ők Isten csodálatos dolgairól mondanak.” ¹² Mind nagyon csodálkoztak, és zavartan kérdezték egymástól: „Mit jelentsen ez?” ¹³ Mások azonban gúnyolódtak: „Biztosan túl sok édes bort ittak.”

Péter apostol beszéde Pünkösd ünnepén

¹⁴ Ekkor Péter a többi tizenegy apostollal együtt felállt, és hangosan így szólt az összegyűltekhez: „Zsidó testvéreim, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok! Kérlek, figyeljetek rám, hadd mondjam el nektek, mit jelent ez! ¹⁵ Nem részegek ezek, mint ahogy ti gondoljátok — hiszen még csak reggel kilenc óra van! —, ¹⁶ hanem az történik most, amit Jóel próféta előre megmondott:

¹⁷ »Azt mondja Isten:
az utolsó napokban majd kiárasztom Szellemem
    minden emberre,
és prófétálnak fiaitok és leányaitok,
    a fiatalok látomásokat látnak,
    az öregek pedig álmokat álmodnak.
¹⁸ Azokban a napokban
    szolgáimra is kiárasztom Szellememet,
férfiakra is, meg nőkre is,
    és ők is prófétálni fognak.
¹⁹ Fönt az égben csodákat mutatok,
    lent a Földön meg jeleket:
    vért, tüzet és füstfelhőket.
²⁰ A Nap elsötétedik,
    a Hold pedig vérvörös lesz.
Azután jön el az Örökkévaló hatalmas
    és dicsőséges napja.
²¹ De mindenki üdvözül,
    aki az Örökkévalót hívja segítségül.«

²² Izráeli férfiak, hallgassatok rám! A Názáret városából való Jézus olyan férfi volt, akit Isten maga igazolt és ajánlott nektek azok által a csodák, erők és jelek által, amelyeket ő vitt véghez közöttetek Jézuson keresztül. Mindannyian láttátok ezeket a csodálatos dolgokat, és magatok is jól tudjátok, hogy mindez igaz. ²³ Jézust a kezetekbe adták, ti pedig gonoszok segítségével keresztre feszítve megöltétek. Isten azonban előre tudta, hogy ez így lesz, mert minden az ő terve szerint történt. ²⁴ Jézus elszenvedte a halál fájdalmát, de Isten feltámasztotta őt, mert lehetetlen volt, hogy a Halál fogva tartsa. ²⁵ Hiszen Dávid is ezt mondja róla:

»Mindig az Örökkévalót látom magam előtt:
    itt van a jobb oldalamon,
    hogy biztonságban legyek.
²⁶ Ezért örül a szívem,
    és nyelvem boldogan szól.
Még testem is abban a reménységben él,
²⁷     hogy nem hagysz a Halál birodalmában,
nem engeded, hogy Szented teste
    a sírban pusztuljon el.
²⁸ Megmutattad nekem az életre vezető ösvényeket,
    közel jössz hozzám,
    és betöltesz örömmel.«

²⁹ Testvéreim, nyíltan megmondhatom nektek, hogy Dávid, aki őseink közé tartozott, meghalt, eltemették, és a sírja itt van Jeruzsálemben mind a mai napig. ³⁰ Ő azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten megígérte neki, sőt meg is esküdött rá, hogy egyik leszármazottját teszi királlyá Dávid trónján.³¹ Mivel Dávid ezt előre látta, ezért a Messiás feltámadásáról beszélt, amikor azt mondta:

»Nem maradt a Halál birodalmában,
    és teste nem pusztult el a sírban.«

³² Így tehát nem Dávid, hanem Jézus az, akit Isten feltámasztott a halálból! Erről mi mindnyájan tanúskodunk. ³³ Azután Jézust a legmagasabb helyre emelte fel Isten: jobb keze felől maga mellé ültette. Ekkor Jézus megkapta az Atyától a megígért Szent Szellemet, akit most kiárasztott. Ez történik most a ti szemetek láttára, és ezt halljátok. ³⁴ Hiszen nem Dávid ment fel a Mennybe, amint ő maga mondta:

»Így szólt az Örökkévaló az én Uramhoz:
Ülj mellém, a jobb oldalamra,
³⁵     amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!«

³⁶ Ezért tudja meg Izráel egész népe, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti a keresztfán megöltetek. Ehhez semmi kétség nem fér!”

³⁷ Ezek a szavak úgy szíven találták őket, hogy azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Akkor most mit tegyünk, testvérek?”

³⁸ Péter erre így válaszolt: „Térjetek vissza Istenhez, és merítkezzetek be mindannyian Jézus, a Messiás nevébe. Isten meg fogja bocsátani bűneiteket, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát. ³⁹ Mert az ígéret nektek szól és gyermekeiteknek, meg azoknak is, akik távol vannak — mindenkinek, akit Istenünk, az Örökkévaló magához hív.”

⁴⁰ Péter még sok egyebet is mondott nekik, hogy figyelmeztesse és biztassa őket: „Meneküljetek ki ebből a gonosz nemzedékből!” ⁴¹ Akik elfogadták Péter beszédét, még azon a napon bemerítkeztek. Így körülbelül háromezren csatlakoztak hozzájuk. ⁴² Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tanításával, részt vettek a közösségben és a kenyér megtörésében, és együtt imádkoztak.

A jeruzsálemi közösség élete

⁴³ Az apostolok által sok jel és csoda történt, ezért mindenkiben Isten iránti félelem és tisztelet támadt. ⁴⁴ A hívők egy akaraton voltak, és amijük csak volt, mindent közösnek tekintettek. ⁴⁵ Akiknek valami vagyonuk volt, eladták, és az árát szétosztották a testvérek között. Mindenkinek annyit adtak, amennyire szüksége volt. ⁴⁶ Napról napra rendszeresen összegyűltek a Templomban. Otthonaikban megtörték a kenyeret, őszinte szívvel és boldog örömmel együtt ettek, és ⁴⁷ dicsérték Istent. Még azok is kedvelték őket, akik nem tartoztak közéjük. Az Úr pedig napról napra gyarapította a csoportot olyanokkal, akik üdvösségre jutottak, és csatlakoztak hozzájuk.

5 Mózes 28

Áldott leszel, ha az Örökkévaló szavának engedelmeskedsz

¹ Mózes így folytatta: Ha engedelmes lelkülettel hallgatsz Istened, az Örökkévaló hangjára, ha gondosan megteszed, amit neked mond, ha minden parancsát és rendelkezését teljesíted, amelyeket ma neked parancsolok, akkor ő a föld minden más nemzete fölé emel téged. ² Ha engedelmeskedsz Istened, az Örökkévaló szavának, akkor mindezek az áldások rád szállnak és beteljesednek rajtad:

³ Áldott leszel városodban,
    áldott leszel szántóföldeden.
⁴ Áldott lesz minden gyermeked,
    földed termése
    és fáid gyümölcse,
állataid szaporulata,
    a borjak, gidák és bárányok.
⁵ Áldott lesz éléskamrád
    és dagasztóteknőd.
⁶ Áldott leszel, mikor bejössz
    és amikor kimész.

⁷ Ha ellenség támad rád,
    szemed láttára veri meg
    őket az Örökkévaló.
Egy úton jönnek ellened,
    de százfelé futnak előled.

⁸ Áldást parancsol
    az Örökkévaló melléd:
vállalkozásaidban, csűreidben,
    mindenben, amit teszel.
Bizony, megáld téged
    azon a földön,
amelyet Istenünk,
    az Örökkévaló ad neked.
⁹ Szent népévé készít fel
    az Örökkévaló,
ahogyan megesküdött,
    hogy tulajdon népévé legyél.
S akkor majd követed parancsait,
    és útjain jársz.
¹⁰ Megérti a föld minden népe,
    hogy az Örökkévaló
    nevét viseled:
ezért félnek
    és tisztelnek téged.

¹¹ Az Örökkévaló áldása miatt
    bővölködsz majd
    minden jóban
a földön, amely felől
    megesküdött őseidnek,
    hogy neked adja.
Megszaporítja utódaidat,
    állataidat és földed termését.
¹² Megnyitja neked
    kincsesházát, az eget,
hogy esőt adjon földedre,
    kellő időben,
s hogy kezed munkáját
    megáldja bőségesen.
Te adsz kölcsön
    sok más népnek,
míg neked nem kell
    kölcsönkérned soha.
¹³ Fejjé tesz téged az Örökkévaló,
    nem farokká,
mindig fölül leszel,
    és sohasem alul.

Bizony, így lesz, ha engedelmeskedsz Istenünk, az Örökkévaló parancsainak, amelyeket ma átadok neked. Gondosan teljesítsd hát azokat, ¹⁴ és ne térj el az igéktől, amelyeket ma parancsolok neked, se jobbra, se balra! Ne kövess más isteneket, ne szolgáld, és ne imádd őket!

Ha nem engedelmeskedsz, átkozott leszel

¹⁵ Izráel, ha nem hallgatsz Istenünk, az Örökkévaló szavára, ha nem engedelmeskedsz parancsainak, és nem teljesíted rendelkezéseit, amelyeket ma neked parancsolok, akkor ezek az átkok szállnak rád, és beteljesednek rajtad.

¹⁶ Átkozott leszel városodban,
    átkozott leszel szántóföldeden.
¹⁷ Átkozott lesz éléskamrád
    és dagasztóteknőd.
¹⁸ Átkozott lesz minden gyermeked,
    földed termése és fáid gyümölcse,
állataid szaporulata,
    a borjak, gidák és bárányok.
¹⁹ Átkozott leszel, mikor bejössz
    és amikor kimész.

²⁰ Átkot és zűrzavart
    küld rád az Örökkévaló
    minden vállalkozásodban.
Csapásokkal sújtja,
    amihez hozzáfogsz,
míg hamar elpusztulsz,
    végleg tönkremész,
    jóvátehetetlenül.
Így bánik veled,
    ha elfordulsz tőle,
    ha hűtlenül elhagyod.
²¹ Halálos járványt küld rád,
    amely rátok ragad,
    amíg teljesen elpusztít benneteket.
Bizony, kipusztultok arról a földről,
    amelyre most készültök bemenni.
²² Megver titeket az Örökkévaló
    lázzal, sorvadással és gyulladással,
földedet pusztító hőséggel
    és aszállyal,
gabonádat üszöggel
    és rozsdával,
s addig gyötörnek,
    míg elpusztulsz.
²³ Bezárul az ég fejed fölött,
    mint a bronzkapu,
lábad alatt a föld,
    mint a vas, megkeményedik.
²⁴ Homokot és port hullat rád
    az Örökkévaló az égből
eső helyett,
    amíg végleg elpusztulsz.

²⁵ Megver téged az Örökkévaló
    ellenségeid által.
Egy úton vonultok ki ellenük,
    de százfelé menekültök előlük.
Megrémülnek a nemzetek,
    ha látják sorsotokat.
²⁶ Holttesteitek égi madarak
    és mezei vadak prédájává lesznek,
s már nem lesz,
    aki elkergesse őket.

²⁷ Megver titeket az Örökkévaló
    egyiptomi betegségekkel:
fekéllyel, daganatokkal,
    rühességgel és bőrbetegséggel,
    gyógyíthatatlanul.
²⁸ Megver tieteket az Örökkévaló
    őrülettel, vaksággal
    és megzavarodással.
²⁹ Fényes nappal is úgy keresel utat,
    ahogy a vak tapogat a sötétben.
Mindenben szerencsétlen,
    elnyomott és kifosztott leszel,
és nem lesz senki,
    hogy megszabadítson.

³⁰ Eljegyzett menyasszonyodat
    megerőszakolják az idegenek.
Házat építesz,
    de más lakik majd benne.
Szőlőt telepítesz,
    de gyümölcsét más szüreteli.
³¹ Marháidat szemed előtt vágják le,
    de nem ehetsz belőle.
Szamaraidat elrabolják,
    és sohasem látod többet.
Nyájaidat elhajtják ellenségeid,
    senki sem segít rajtad.

³² Fiaidat és leányaidat
    eladják idegeneknek,
te meg csak sóvárogva
    nézed őket,
s minden nap epekedsz utánuk,
    de semmit sem tehetsz értük.

³³ Földed termését,
    munkád minden gyümölcsét
idegenek falják föl,
    akiket nem ismertél,
s neked csak az elnyomás jut,
    meg a letaposás.
³⁴ Eszedet veszted attól,
    amit végig kell nézned.
³⁵ Megver az Örökkévaló
    gyógyíthatatlan, szörnyű fekéllyel
térdeiden és lábaidon,
    sőt, tetőtől talpig mindenütt.

³⁶ Elhurcoltat az Örökkévaló titeket,
    királyotokkal együtt,
    akit magatok fölé emeltetek,
oly nép földjére, amelyet sem ti,
    sem őseitek nem ismertek.
Ott kell szolgálnod idegen isteneket,
    fa- és kőbálványokat.
³⁷ Rémülettel és ámulattal emlegetnek,
    gúnyolnak és iszonyodnak
    tőletek a nemzetek
minden földön,
    ahová az Örökkévaló küld titeket.

³⁸ Sok magot vetsz,
    de keveset aratsz,
mert sáskák zabálják fel
    termésedet.
³⁹ Szőlőt telepítesz, és műveled,
    de le már nem szüreteled,
borát meg sem kóstolhatod,
    mert elpusztítják a kártevők.
⁴⁰ Olajfát ültetsz mindenfelé,
    mégsem kened magad olajával,
    mert bogyóik éretlenül lehullanak.
⁴¹ Hiába neveled gyermekeidet,
    mert ellenségeid
    rabságba hurcolják őket.
⁴² Gyümölcsfáidat és terményeidet
    mind letarolja a sáskahad.
⁴³ A köztetek lakó idegenek
    föléd kerekednek,
te pedig egyre lejjebb csúszol,
    és hanyatlasz.
⁴⁴ Ők adnak kölcsön neked,
    s nem te nekik.
Ők fejjé lesznek,
    te pedig farokká.

⁴⁵ Mindezek az átkok
    rád szállnak, Izráel,
üldöznek téged,
    és beteljesednek rajtad,
    míg teljesen elpusztítanak,
mivel nem hallgattál Istenünk,
    az Örökkévaló szavára,
s nem engedelmeskedtél
    parancsainak,
nem teljesítetted rendelkezéseit,
    amelyeket neked parancsolt.
⁴⁶ Intő jel és csoda gyanánt lesznek
    minden nemzet számára
rajtad és utódaidon
    ezek az átkok örökké.

⁴⁷ Mivel nem szolgáltad
    Istenünket, az Örökkévalót
    örömmel és jó kedvvel,
mikor mindened megvolt,
    és bőségben éltél,
⁴⁸ szolgálod hát majd ellenségeidet,
    akiknek az Örökkévaló kiszolgáltat,
étlen-szomjan, rongyokban,
    nyomorban és szűkölködve.
Vasigát tesz nyakadra az Örökkévaló,
    amíg végleg elpusztulsz.

⁴⁹ Nyakadra hoz az Örökkévaló
    a föld széléről
harcos és vad nemzeteket,
    amelyeknek beszédét sem érted.
Rád támadnak hirtelen,
    ahogy a keselyű lecsap a prédára.
⁵⁰ Kegyetlen harcosok ezek,
    tekintetük elszánt és kemény,
nem szánják az öreget,
    sem a gyereket,
⁵¹ felemésztik állataidat, terményeidet,
    míg mindent elpusztítanak.
Nem hagynak gabonádból
    egy szemet sem,
olajadból, borodból
    egy cseppet sem,
levágják állataidat,
    utolsó báránykáidat,
amíg teljesen el nem pusztítanak
    téged is.

⁵² Ostrom alá veszik
    minden városodat,
amíg leomlanak erős falaid,
    amelyekben bíztál.
Bizony, beveszik és lerombolják
    váraidat egész földeden,
amelyet Istenünk,
    az Örökkévaló neked adott.
⁵³ Ellenségeid megszorongatnak,
    éhínség sújt az ostrom alatt.
Nyomorúságodban végül
    a saját gyermekeidet is megeszed,
méhed gyümölcsét,
    akit Istened, az Örökkévaló
    adott neked!

^54-55 A hosszú ostrom idején, a súlyos éhínség miatt az elkényeztetett és finnyás férfi is irigy szemmel néz testvérére, kedvelt feleségére és még életben maradt gyermekeire, hogy ne kelljen nekik adnia abból, amit eszik — a saját fiainak húsából —, mivel semmi más nem maradt, amit megehetne.

^56-57 Az elkényeztetett és finnyás asszony is, aki még a földre sem lépett mezítláb az előkelőség miatt, irigységgel néz szeretett férjére, fiára és leányára, és nem ad nekik semmit a saját újszülött csecsemőjének húsából, akit titokban megszült, és abból amit még megehet belőle. Mindezt egymaga eszi meg titokban, amíg már semmi más nem marad, amit megehetne. Ilyen nyomorúságba kerül a hosszú ostrom alatt, amellyel városát szorongatják ellenségei!

⁵⁸ Engedelmeskedj hát, Izráel népe, e törvény minden igéjének, amely le van írva ebben a könyvben! Tiszteld és féld Istenünk, az Örökkévaló dicsőséges és félelmetes nevét! ⁵⁹ Ha nem, akkor az Örökkévaló rémületes és rettenetes csapásokkal sújt titeket és utódaitokat: hosszantartó súlyos betegségekkel, nagy csapásokkal. ⁶⁰ Sőt, mindenféle egyiptomi betegséggel is sújt titeket, amelyektől féltetek, és rátok ragasztja azokat. ⁶¹ Még azokat a csapásokat és betegségeket is, amelyek nincsenek leírva ebben a törvénykönyvben — bizony rátok hozza valamennyit, amíg egészen elpusztít benneteket! 

⁶² Bár annyian voltatok, mint az égen a csillagok, mégis csak kevesen maradtok meg, mivel nem hallgattatok Istenetek, az Örökkévaló szavára. ⁶³ Az Örökkévaló örömét lelte abban, hogy jól bánjon veletek, és megsokasítsa népünket — ugyanúgy örömét fogja lelni abban, amikor elpusztít és megsemmisít titeket. Bizony, kigyomlál benneteket arról a földről, amelyre most bemenni készültök, hogy birtokba vegyétek. ⁶⁴ Szétszór az Örökkévaló titeket a nemzetek között a föld egyik szélétől a másikig, és idegen isteneket kell ott szolgálnotok, fa- és kőbálványokat, akiket sem ti, sem őseitek nem ismertek.

⁶⁵ De még a nemzetek között sem találtok lelketeknek nyugalmat, sem állandó lakóhelyet, mert az Örökkévaló a szíveteket szorongással, lelketeket pedig reménytelenséggel tölti meg, s a szemetek hiába sóvárog majd békesség után. ⁶⁶ Örökös aggodalomban éltek, hajszálon függ élet és halál, s rettegés abroncsa szorítja szívetek. ⁶⁷ Reggel azt mondod: „Bárcsak jönne már az este!” Este meg azt: „Mikor lesz már reggel?” — a félelem miatt, amely elborítja lelketek, s amiatt, amit szemetek lát.

⁶⁸ Végül visszaküld az Örökkévaló benneteket hajókon Egyiptomba, amelyről azt mondta nektek, hogy sohasem látjátok többé. Ott pedig rabszolgának árulnak titeket ellenségeiteknek, de még nekik sem kelletek; s nem lesz, aki megvegyen.

5 Mózes 29

A Szövetség megerősítése

¹ Ezek tehát azok az igék, amelyeknek alapján az Örökkévaló parancsa szerint Mózes, mint közvetítő, megkötötte a szövetséget az Örökkévaló és Izráel népe között, amikor Izráel Moáb földjén táborozott. Ez a szövetségkötés azon a szövetségen felül történt, amelyet az Örökkévaló a Hóreb-hegynél kötött Izráellel. ² Mózes összehívta Izráel egész népét, és ezt mondta nekik: Figyeljetek most rám! Emlékezzetek mindarra, amit az Örökkévaló a szemetek láttára tett Egyiptomban: hogyan bánt el a fáraóval és annak szolgáival, Egyiptom egész országával és népével! 

³ Emlékezzetek az Örökkévaló nagy csodáira, jeleire és súlyos csapásaira! Bár mindezt láttátok, ⁴ de még ma sem értitek, mit jelent, mert az Örökkévaló nem adott nektek értelmes szívet, látó szemeket és halló füleket. ⁵ Ezt mondta nekünk az Örökkévaló: „Negyven esztendeig vezettelek titeket a pusztában, s ezalatt sem ruhátok, sem sarutok nem szakadt el. ⁶ Naponta tápláltalak titeket, de sem kenyeret nem ettetek, sem bort vagy egyéb szeszes italt sem ittatok. Gondotokat viseltem minden tekintetben, hogy végre megértsétek, hogy én vagyok Istenetek, az Örökkévaló.”

⁷ Amikor elérkeztünk erre a helyre — folytatta Mózes —, megtámadott bennünket Szihón, Hesbón királya és Óg, Básán királya seregeikkel, de legyőztük őket. ⁸ Elfoglaltuk országaikat, és oda telepítettük le Rúben és Gád törzsét, meg Manassé törzsének felét. ⁹ Tartsátok meg hát ezt a szövetséget, és mindent eszerint tegyetek, mert akkor lesz jó dolgotok, és amibe csak belekezdtek, sikerülni fog.

^10-12 Ma itt mindannyian Istenünk, az Örökkévaló előtt álltok, hogy szövetséget kössetek vele: törzsfőitek, vezetőitek, bíráitok, tisztségviselőitek és mind a férfiak, meg gyermekeitek, feleségeitek, és a veletek együtt lakó idegenek, favágók és vízhordók — Izráel népének egész közössége. Ma Istenetek, az Örökkévaló szövetséget köt veletek, amelyet esküvel is megpecsételtek, és ezzel magatokra nézve kötelezően elfogadjátok a szövetség feltételeit. ¹³ E szövetség által az Örökkévaló fölemel titeket, hogy saját népévé legyetek — ő pedig Istenetekké legyen, ahogyan ezt esküvel megígérte őseinknek: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 

^14-15 Ezt az esküvel erősített szövetséget az Örökkévaló nemcsak veletek köti meg, akik most itt álltok Istenünk, az Örökkévaló előtt, hanem azokkal a jövendő nemzedékekkel is — vagyis utódaitokkal —, akik most még nincsenek itt. ¹⁶ Emlékezzetek rá, hogyan éltünk Egyiptomban, és hogyan vonultunk keresztül számos idegen nemzet földjén, amíg ideértünk! ¹⁷ Láttátok utálatos bálványaikat, amelyeket kőből, fából, ezüstből, aranyból készítettek, hogy azokat imádják.

¹⁸ Vigyázzatok, ne legyen közöttetek senki — se férfi, se nő, se család vagy egész törzs —, akinek szíve elfordul Istenünktől, az Örökkévalótól! Közületek senki se pártoljon más istenekhez, hogy a nemzetek bálványait imádja! Bár ne lenne köztetek keserű mérget termő gyökér soha! ¹⁹ Ne legyen köztetek, aki — bár hallja a szövetség megtörésével járó átkokat — azzal áltatja és bátorítja magát: „Igaz, hogy a saját fejem után járok, és makacs szívem gondolatait követem, mégis békességben és nyugalomban élek, engem nem ér el az átok!”

Bizony, az ilyen ember miatt sokan elpusztulnak, jók és gonoszok egyaránt! ²⁰ Az Örökkévaló nem fog az ilyennek megbocsátani, és izzó haragjában rászabadítja mindazokat az átkokat, amelyek e Törvénykönyvben megtalálhatók. Az ilyen embernek az Örökkévaló még az emlékét is eltörli az ég alól. ²¹ Bizony, az Örökkévalónak gondja lesz rá, hogy Izráel törzsei közül kiválassza és könyörtelenül elpusztítsa az ilyet, mert ezt követeli a szövetség igéje, amely meg van írva e könyvben, ha valaki megtöri a szövetséget.

²² Fiaitok jövendő nemzedéke és a messzi földről jött utazók látják majd a csapásokat és a pusztulást, amelyeket az Örökkévaló hozott országotokra. ²³ Látják, hogy a föld kietlen és terméketlen, kiégett és művelhetetlen, kén és só borítja, egy fűszál sem nő rajta — bizony, olyanná lesz, mint Sodoma és Gomora, mint Adma és Cebóím, amelyeket az Örökkévaló izzó haragjában tökéletesen és végleg elpusztított.

²⁴ Akkor majd mind azt kérdezik a nemzetek: „Miért tette velük ezt az Örökkévaló? Miért, hogy lángoló haragjában így elpusztította földjüket?” ²⁵ És azt felelik nekik: „Azért, mert megtörték a szövetséget, amelyet őseik Istenével, az Örökkévalóval kötöttek, amikor ő kivezette népét Egyiptomból! ²⁶ Azért, mert elfordultak az Örökkévalótól, más isteneket szolgáltak és imádtak, olyanokat, akiket azelőtt nem ismertek, s akiket nem Istenük adott nekik. ²⁷ Emiatt az Örökkévaló haragra lobbant, és ráküldte népére és földjükre azokat az átkokat, amelyek e könyvben fel vannak jegyezve. 

²⁸ Gyökerestől kitépte erről a földről, és messze hajította őket, idegen földre — ott is laknak mind a mai napig.” ²⁹ Vannak titkok, amelyeket Istenünk, az Örökkévaló megtartott a maga hatalmában, és elrejtett előlünk — folytatta Mózes. — De amit kijelentett nekünk — ahogyan a Törvény igéit is —, az már a miénk és a fiainké örökre, hogy engedelmeskedjünk azoknak, és aszerint éljünk.

5 Mózes 30

Prófécia Izráel népének a szétszóratás utáni összegyűjtéséről

¹ Mózes így folytatta: Eljön az idő, amikor minden áldás és átok, amelyet most elétek tártam, beteljesedik rajtatok. Amikor majd a nemzetek között fogtok élni, ahová Istenünk, az Örökkévaló száműzetésbe küld benneteket, akkor eszetekbe fog jutni, amit ma nektek mondtam. ² Akkor fiaitokkal együtt szívetekre veszitek ezeket, teljes szívvel-lélekkel visszatértek Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, és engedelmeskedni fogtok az ő hangjának, ahogyan most megparancsoltam nektek. ³ Válaszul Istenünk, az Örökkévaló jóra fordítja sorsotokat, megkönyörül rajtatok, és újra összegyűjt a nemzetek közül, ahová szétszórt titeket. 

⁴ Ha a Föld legtávolabbi sarkába száműzött, még onnan is összegyűjt és hazavisz benneteket. ⁵ Bevisz arra a földre, amely őseink birtoka volt, és újra birtokba veszitek azt. Az Örökkévaló jól bánik veletek ismét, és még inkább megszaporítja népünket, mint őseink idejében. ⁶ Akkor fogja Istenünk, az Örökkévaló engedelmessé változtatni szíveteket és utódaitoknak, Izráel népének szívét, hogy azontúl teljes szívvel-lélekkel szeressék az Örökkévalót, Istenünket, és sokáig élhessenek azon a földön.

⁷ Akkor majd Istenünk, az Örökkévaló ezeket az átkokat ellenségeitekre küldi: azokra, akik üldöznek és gyűlölnek titeket. ⁸ Izráel pedig újra engedelmeskedni fog az Örökkévaló szavának és parancsainak, amelyeket ma elétek tártam. ⁹ Istenünk, az Örökkévaló pedig még bőségesebben megáld titeket mindenben, amit csak tesztek. Megáldja gyermekeiteket, állataitokat, földetek termését, és minden tekintetben jól bánik majd veletek. Újra örömét fogja lelni abban, hogy jót tegyen veletek, mint ahogy őseitekkel is örömmel tett jót. ¹⁰ Igen, így lesz, ha hallgattok Istenünk, az Örökkévaló hangjára, és mindenben az ő rendelkezései és parancsai szerint jártok el, amelyeket ebben a Törvénykönyvben följegyeztek, és ha egész szívvel-lélekkel visszatértek az Örökkévalóhoz.

Elétek adtam az életet és a halált!

¹¹ Ezek a tanítások, törvények és parancsok, amelyeket ma elétek tárok, nem megfoghatatlanok vagy érthetetlenek számotokra. Nem nehéz ezeknek engedelmeskednetek. ¹² Nem a mennyben vannak, ahová nem tudnátok felkapaszkodni, s azt kellene mondanotok: „Ugyan ki tudna fölmenni a mennybe, hogy lehozza nekünk a törvényt, hogy teljesíthessük követeléseit?” ¹³ Nem is a tenger túlsó partján van, ahová nem tudnátok érte menni, s azt kellene mondanotok: „Ugyan ki tudna átkelni a tengeren, hogy elhozza nekünk a törvényt, hogy teljesíthessük követeléseit?” ¹⁴ Nem! Az ige nagyon is közel van hozzátok! Ott van az a szátokban és a szívetekben — hogy igazodhassatok hozzá!

¹⁵ Nézzétek! Elétek adtam az életet és a halált, a jót és a rosszat, hogy válasszatok! ¹⁶ Ha az életet választjátok, vagyis engedelmeskedtek Istenünk, az Örökkévaló tanításának és törvényének, amelyet általam közölt veletek, ha szeretitek Istenünket, az Örökkévalót, és az ő útjain jártok, ha megtartjátok rendelkezéseit és engedelmeskedtek parancsainak és határozatainak, akkor megsokasodtok, és virágzó nagy nemzetté lesztek, és Istenünk, az Örökkévaló megáld titeket azon a földön, amelyet majd birtokba vesztek.

^17-18 De figyelmeztetlek benneteket, hogy ha a halált választjátok, vagyis a szívetek elfordul az Örökkévalótól, és nem engedelmeskedtek neki, ha elcsábultok, hogy más isteneket szolgáljatok és imádjatok, akkor egész bizonyosan el fogtok pusztulni, és menthetetlenül elvesztek! Akkor nem fogtok hosszú ideig lakni a Jordán túlsó partján lévő földön, amelyre majd bementek, hogy birtokba vegyétek azt.

¹⁹ Tanúm az ég és a föld, hogy én elétek tártam a választást élet és halál, áldás és átok között! Válasszátok hát az életet, hogy sokáig élhessetek ti is, meg utódaitok is! ²⁰ Szeressétek Istenünket, az Örökkévalót, hallgassatok a szavára, és engedelmeskedjetek neki, ragaszkodjatok hozzá, mert számotokra az Örökkévaló az élet! Ő ad nektek hosszú és boldog életet azon a földön, amely felől megesküdött őseinknek, hogy nekik adja azt.

A páskabárány vére és a tizedik csapás

12 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptomban: ² „Ezt a hónapot tekintsétek az első hónapnak! Ez legyen az első számotokra az év hónapjai között! ³ Rendeljétek el Izráel egész közösségének: ennek a hónapnak a 10. napján minden családfő válasszon ki egy bárányt vagy kecskegidát^[a] a háza népe^[b] számára! Tehát minden háznépnek jusson egy-egy bárány!

⁴ Ha a házban kevesen vannak ahhoz, hogy az egész bárányt együtt meg tudják enni, akkor csatlakozzanak egy szomszédos háznéphez, és együtt egyék meg a páskabárányt. Ügyeljenek rá, hogy mindenkinek jusson elég a bárányból. ⁵ A kiválasztott bárány vagy kecskegida ép és egészséges legyen, egyéves és hímnemű. ⁶ A hónap 14. napjáig gondosan őrizzétek, majd ezen a napon este, de még sötétedés előtt vágjátok le. Izráel egész közössége ugyanabban az időben vágja le a páskabárányt.

⁷ A bárány vérét fogjátok föl egy edénybe, majd vegyetek belőle, és kenjétek rá annak a háznak az ajtófélfáira meg a szemöldökfájára,^[c] ahol megeszik a páskabárányt.

⁸ A páskabárány húsát tűzön süssétek meg, majd kovásztalan kenyérrel és keserű növényekkel együtt még akkor éjjel egyétek meg. ⁹ Nem szabad a bárány húsát sem nyersen, sem vízben főve fogyasztanotok, csakis tűzön sütve. A bárányt egészben süssétek meg, fejével, lábaival és belső részeivel együtt. ¹⁰ Azon az éjjelen közösen fogyasszátok el az összes megsütött bárányhúst, ne hagyjatok belőle reggelre. Ami mégis megmarad, azt égessétek el.

¹¹ Amikor a páskabárányt eszitek, legyetek útra készen! Vegyétek magatokra az úti ruhát, kössétek meg öveteket, sarutok a lábatokon legyen, és botjaitok a kezetekben! Így egyétek azt nagy sietve, mert ez az Örökkévaló Páskája! ¹² Mert azon az éjjelen keresztülmegyek Egyiptom földjén, és megölöm az egyiptomiak elsőszülött fiait, és háziállataik elsőszülöttjeit is. Végrehajtom büntető ítéletemet Egyiptom összes istene fölött. Én vagyok az Örökkévaló.

¹³ A páskabárány vére megjelöli házaitokat és a benne lakókat. Amelyik házon látom ezt a vért, annak lakóit nem sújtom a halálos csapással, hanem elmegyek mellette,^[d] amikor átvonulok Egyiptom földjén, és lesújtok az egyiptomiakra.

¹⁴ Mostantól fogva emlékezzetek erre a napra, és ünnepeljétek meg azt minden évben! Tartsátok meg a Páska ünnepét az Örökkévaló tiszteletére! Így legyen ez nemzedékről-nemzedékre! Örökre érvényes rendelkezés ez a számotokra!”

¹⁵ „Hét napig nem szabad kovásszal készült kenyeret ennetek, csak kovásztalant. Már az első napon takarítsatok ki házatokból minden kovászt és kovásszal készült ételt! Ha közületek valaki az ünnep hét napja alatt kovásszal készült kenyeret eszik, azt ki fogják gyomlálni Izráel közösségéből!

¹⁶ Az ünnep első és utolsó napján tartsatok egy-egy szent gyűlést. Ezen a két napon ne végezzetek semmiféle munkát, kivéve az ételek elkészítését. ¹⁷ Tartsátok meg tehát a Kovásztalan Kenyerek ünnepét, mert ezen a napon hoztam ki törzseitek seregeit Egyiptomból. Utódaitok is ünnepeljék meg ezt, nemzedékről-nemzedékre! Örökre érvényes rendelkezés ez a számotokra!

¹⁸ Tehát az első hónap 14. napján, estétől kezdve kovásztalan kenyereket egyetek a hónap 21. napjának végéig, vagyis estig. ¹⁹ Ezen a hét napon ne legyen házatokban semmiféle kovász! Ha valaki mégis valamilyen kovásszal készült ételt enne ez idő alatt, azt ki fogják gyomlálni Izráel népének közösségéből, akár született izráeli, akár közöttetek lakó idegen nemzetiségű az illető. ²⁰ Tehát az ünnep ideje alatt semmiféle kovásszal készült ételt ne egyetek, hanem csak kovásztalant, bárhol is laktok!”

²¹ Ezután Mózes magához hívta Izráel népének minden vezetőjét, és ezt mondta nekik: „Mindegyik családfő válasszon családja számára egy bárányt — az legyen a páskaáldozat. Ma este vágjátok le ezt a bárányt. ²² Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok bele a bárány vérébe, majd kenjetek a vérből házaitok szemöldökfájára és a két ajtófélfára. Holnap reggelig senki se menjen ki a ház ajtaján! ²³ Ma éjjel az Örökkévaló átvonul Egyiptom földjén, hogy lesújtson az egyiptomiakra, de mikor meglátja a vért az ajtó szemöldökfáján és a két ajtófélfán, akkor elmegy az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító belépjen a házaitokba, és rátok is lesújtson.

²⁴ Minden évben tartsátok meg a Páska ünnepét! Örökké érvényes törvény ez a számotokra, és minden utódotok számára is. ²⁵ Ne felejtsétek el akkor sem, amikor majd bementek arra a földre, amelyet az Örökkévaló ad nektek, ahogyan megígérte! Ott is tartsátok meg a Páska ünnepét minden évben. ²⁶ Gyermekeitek majd megkérdezik: »Mit jelent ez a szertartás?« ²⁷ Ti pedig akkor így válaszoljatok nekik: »Páskaáldozat ez az Örökkévalónak, aki elment otthonaink ajtaja mellett, és megmentett minket a haláltól. Ugyanakkor azonban megölte az egyiptomiak elsőszülöttjeit. Akkor történt ez, amikor Izráel népe még Egyiptomban lakott.«”

Amikor Izráel vezetői hallották ezt, földre borultak, és úgy imádták az Örökkévalót. ²⁸ Azután Izráel népe megtartotta a Páska ünnepét úgy, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózes és Áron által. Mindenben engedelmeskedtek.

²⁹ Azon az éjjelen, éjfélkor az Örökkévaló megölte az elsőszülött fiút minden egyiptomi családban. Az éppen uralkodó fáraó elsőszülött fiát éppen úgy megölte, mint a börtönben raboskodó fogoly elsőszülöttjét, sőt, még a háziállatok elsőszülötteit is. ³⁰ Azon az éjjelen fölkelt a fáraó, meg főemberei és mindenki más is. Egész Egyiptom hangos volt a sírástól-jajgatástól, mert minden családban halottat sirattak.

Izráel népe kivonul Egyiptomból

³¹ A fáraó még azon az éjjelen hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: „Azonnal induljatok el! Sürgősen hagyjátok el országomat, és menjetek ki népem közül! Mindannyian menjetek innen, és áldozzatok az Örökkévalónak, ahogy mondtátok! ³² Vigyétek magatokkal állataitokat is kívánságotok szerint, csak menjetek már! Mondjatok áldást rám is!” ³³ Az egyiptomiak sürgették az izráelieket, hogy minél hamarabb hagyják el az országot. Azt mondták: „Menjetek innen, amilyen gyorsan csak tudtok, különben mind meghalunk!”

³⁴ Izráel népe a nagy sietség miatt nem tudta elkészíteni még a mindennapi kenyeret sem. Ruhákba csavarták a dagasztóteknőket, amelyekben a kovásztalan tészta volt, vállukra vették, és úgy vitték magukkal. ³⁵ Az izráeliek — Mózes utasítása szerint — kértek az egyiptomi szomszédjaiktól ezüst- és aranytárgyakat, meg ruhákat. ³⁶ Az Örökkévaló jóindulatúvá tette az egyiptomiakat irántuk, és adtak nekik bőségesen mindent, amit kértek. Így fosztotta ki Izráel népe az egyiptomiakat.

³⁷ Elindultak tehát az izráeliek az egyiptomi Ramszesz városától Szukkót felé. Izráel seregében ekkor mintegy 600 000 férfi volt, nem számítva családtagjaikat. ³⁸ Sokan, akik nem tartoztak Izráel közösségéhez, szintén velük mentek, meg rengeteg sok jószág is: marhák, juhok, kecskék és egyéb háziállatok. ³⁹ Mivel az egyiptomiak sürgették Izráel népét, hogy hagyják el az országot, az izráelieknek nem volt idejük arra, hogy a szokásos kovásszal kelesztett kenyereiket elkészítsék, sem arra, hogy útravalót készítsenek maguknak. Ezért abból a tésztából, amelyet Egyiptomból cipeltek magukkal, kovásztalan kenyereket sütöttek.

⁴⁰ Izráel népe összesen 430 évig tartózkodott Egyiptomban, ⁴¹ és éppen azon a napon vonult ki az Örökkévaló serege onnan, amikor ez az idő letelt. ⁴² Azon az éjszakán, amikor kivonultak, az Örökkévaló éberen őrködött felettük, hogy biztonságban kihozza őket Egyiptomból. Ezért minden évben ugyanezen az éjjelen Izráel népe is nemzedékről-nemzedékre megünnepli ezt, és megemlékezik arról, hogy az Örökkévaló mit tett velük.

⁴³ Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Ezek a Páska ünnepére vonatkozó rendelkezések: Aki nem tartozik Izráel közösségéhez, az nem vehet részt a Páska-vacsorán.^[e] 44 Azonban, ha egy izráeli pénzen vásárol szolgát magának, és előbb körülmetéli férfi szolgáját, akkor az a szolga részt vehet a Páska-vacsorán. ⁴⁵ Aki csak átmenetileg tartózkodik, vagy csak napszámosként dolgozik Izráelben, az nem vehet részt ezen az ünnepen.

⁴⁶ Minden család abban a házban fogyassza el az egész páska-vacsorát, ahol azt elkészítették. A kész páskabárányból semmit nem szabad kivinni a házból. A páskabáránynak egyetlen csontját se törjék el! ⁴⁷ Izráel közösségéből mindenki vegyen részt a Páska-vacsorán.

⁴⁸ Ha a közöttetek élő idegen nemzetiségű férfi is részt akar venni az Örökkévaló Páska ünnepén, akkor őt, és háza népében minden fiút és férfit előbb körül kell metélni. Ezután már ugyanúgy részt vehetnek a Páska-vacsorán, mint az aki izráelinek született. De az a fiú vagy férfi, aki nincs körülmetélve, nem ehet a páskabárányból. ⁴⁹ Ezek a rendelkezések egyformán vonatkoznak a született izráeliekre és a közöttetek élő idegen nemzetiségű lakosokra.”

⁵⁰ Izráel népe engedelmeskedett mindazoknak a parancsoknak, amelyeket az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak mondott. ⁵¹ Azon a napon az Örökkévaló kihozta Izráel népét Egyiptomból. Törzseik szerint, rendezett csoportokban vonultak ki onnan.

Ruth 1

Éhínség Júda földjén

¹ Abban az időben, amikor a bírák vezették a népet, éhínség támadt az országban. Ezért egy férfi a feleségével és két fiával együtt elindult a júdai Betlehemből, hogy egy időre Moáb országában telepedjenek le. ² A férfi neve Elimelek volt, feleségét Naominak, a fiait pedig Mahlónnak és Kiljónnak hívták. Efráta nemzetségéből származtak, a júdai Betlehemből. Miután megérkeztek Moáb országába, letelepedtek ott. ³ Elimelek meghalt Moáb földjén, Naomi pedig magára maradt a két fiával. ⁴ A fiúk feleségül vettek egy-egy moábi leányt. Az egyiknek Orpá, a másiknak Ruth volt a neve. Így éltek ott vagy tíz évig, ⁵ s akkor a két fiú is meghalt. Így Naomi egészen egyedül maradt: sem a férje, sem a fiai nem voltak már mellette.

Naomi és menye hazatérnek Betlehembe

⁶ Az Örökkévaló azután megkönyörült népén, és ismét adott nekik kenyeret Júda földjén. Ennek a híre eljutott Moáb országába, és Naomi is meghallotta. Két menyével együtt felkerekedett, hogy Moáb földjéről hazatérjen Júdába. ⁷ Elindultak hármasban arról a helyről, ahol addig laktak, és gyalog nekivágtak az útnak, amely Júdába vezetett. ⁸ De Naomi azt mondta a menyeinek: „Forduljatok meg, és térjetek vissza szüleitek házába! Bánjon veletek az Örökkévaló olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel mindketten voltatok a férjetek iránt és irántam! ⁹ Adja meg az Örökkévaló, hogy mindketten férjhez menjetek, nyugalmat és otthont találjatok magatoknak!” Azután megcsókolta a menyeit, és mindhárman hangosan sírtak.

¹⁰ „De mi veled együtt akarunk menni a te népedhez!” — válaszolták erre. ¹¹ Naomi így felelt: „Nem, édes leányaim, forduljatok csak vissza! Miért is jönnétek velem?! Én már nem tudok rajtatok segíteni. Nem szülhetek újabb fiúkat, hogy ők majd feleségül vegyenek benneteket. ¹² Térjetek csak vissza! Öreg vagyok én már ahhoz, hogy ismét szüljek! De még ha lenne is remény rá, s ha még ez éjjel férjhez is mennék, és valóban fiúkat szülnék, az sem segítene rajtatok! ¹³ Hiszen miért is várnátok rájuk, amíg felnőnek? Miért is ne mennétek férjhez olyan hosszú ideig? Nem, édes leányaim! Mellettem nagyon szomorú életetek lenne, hiszen engem az Örökkévaló keze sújtott!”

¹⁴ Tovább sírtak mind a hárman, majd Orpá megcsókolta az anyósát, elbúcsúzott tőle, és visszafordult. Ruth azonban ragaszkodott Naomihoz, és vele maradt. ¹⁵ Naomi így biztatta: „Látod, a sógornőd visszatért a saját népéhez és isteneihez! Neked is vissza kellene menned!” ¹⁶ De Ruth így válaszolt: „Ne küldj el magadtól! Ne erőltesd, hogy visszamenjek a népemhez! Ahová te mész, én is oda megyek! Ahol te laksz, én is ott fogok lakni. Néped lesz az én népem, Istened lesz az én Istenem! ¹⁷ Ahol meghalsz, én is ott fogok meghalni, ott temessenek el engem is! Csak a halál választhat el tőled. Úgy büntessen meg az Örökkévaló, ahogy akar, ha ezt nem tartom meg!”

¹⁸ Mikor Naomi látta, hogy Ruth minden áron vele akar menni, nem vitatkozott tovább. ¹⁹ Így hát együtt gyalogoltak, amíg Betlehembe nem értek. Mikor pedig megérkeztek, az egész város felbolydult, és mind arról beszéltek: „Hallottátok? Naomi hazaérkezett! Biztos, hogy ő az?” ²⁰ Naomi azonban azt mondta nekik: „Én vagyok az, de ne hívjatok engem többé Naominak! Szólítsatok inkább Márának, mert keserűvé tette életem a Mindenható! 

²¹ Amikor elhagytam Betlehemet egész családommal indultam el, és most elárvultan hozott haza az Örökkévaló. Miért is hívnátok Naominak, ha egyszer az Örökkévaló ellenem fordult, és a Mindenható ilyen csapásokkal sújtott engem?!” ²² Így tért haza Naomi Moáb földjéről. Vele együtt jött menye, a moábi Ruth is. Éppen az árpa-aratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe.

Ruth 2

Ruth találkozik Boázzal

¹ Naominak volt egy közeli rokona Betlehemben, akit Boáznak hívtak. Naomi férje, Elimelek családjába tartozott, és nagyon gazdag volt. ² Egyszer a moábi Ruth azt mondta Naominak: „Kérlek, hadd menjek ki az aratókhoz! Hátha találok valakit, aki jóindulatú lesz irántam, és megengedi, hogy az elhullott kalászokat összegyűjtsem.” „Jól van, édes leányom, menj csak!” — válaszolta Naomi. ³ Így hát Ruth kiment a mezőre, ahol az árpát aratták. Követte az aratómunkásokat, és szedegette az elhullott kalászokat. Történetesen éppen azon a mezőn gyűjtögetett, amelynek az Elimelek családjába tartozó Boáz volt a gazdája.

⁴ Később Boáz maga is kijött Betlehemből a mezőre, és így köszöntötte az aratókat: „Az Örökkévaló legyen veletek!” Azok visszaköszöntek: „Az Örökkévaló áldjon meg téged!” ⁵ Azután Boáz megkérdezte az aratók vezetőjétől: „Kinek a szolgálója ez a leány?” ⁶ Az pedig ezt válaszolta: „Ő az a moábi fiatalasszony, aki Naomival együtt visszajött Moáb földjéről. ⁷ Korán hajnalban jött ide, és azóta itt dolgozik. Azt kérte, hadd mehessen az aratók után, hogy fölszedhesse az elhullott gabonát a kévék közül is. Ott lakik, abban a házban, nem messze”.

⁸ Akkor Boáz megszólította Ruthot: „Hallgass reám, édes leányom! Maradj itt az én földemen, ne menj máshová gabonát gyűjteni! Maradj a szolgáimmal, ⁹ figyeld meg, melyik mezőre mennek aratni, és kövesd őket! Megparancsoltam a legényeknek, hogy ne zaklassanak téged. Ha megszomjazol, azokból a vizeskorsókból igyál te is, amelyekből a szolgáim!” ¹⁰ Akkor Ruth arccal a földig hajolt Boáz előtt, és azt mondta: „Hogy lehet, hogy ilyen jóindulattal vagy irántam? Miért törődsz velem, mikor én idegen vagyok közöttetek?”

¹¹ Erre Boáz így felelt: „Mindent elmondtak nekem, amit az anyósoddal tettél azután, hogy a férjed meghalt. Tudom, hogy elhagytad apádat, anyádat, szülőföldedet, és eljöttél anyósoddal együtt egy olyan néphez, amelyet azelőtt nem ismertél. ¹² Az Örökkévaló jutalmazzon meg mindazért a jóért, amit tettél! Legyen teljes a jutalmad az Örökkévalótól, Izráel Istenétől — hiszen ő az, akinek szárnyai alatt oltalmat kerestél, amikor ide jöttél”.

¹³ Ruth ezt válaszolta: „Uram, nagyon kedves vagy hozzám! Megvigasztaltál és a szívemhez szóltál, pedig nem is tartozom a szolgálóid közé!” ¹⁴ Mikor eljött az ebéd ideje, Boáz meghívta: „Gyere, ebédelj velünk együtt! Te is mártsd a kenyered a tálba!” Ruth leült az aratómunkások közé, Boáz pedig megkínálta pörkölt gabonával. Ruth evett, amíg jóllakott, a maradékot pedig félretette, ¹⁵ azután folytatta a gyűjtögetést.

Boáz azt mondta a szolgáinak: „Hagyjátok, hadd szedegessen még a kévék között is! Ne tegyétek szóvá! ¹⁶ Sőt, szándékosan is hagyjatok valamennyi gabonát a földön, hogy ő azt felszedhesse! Hadd gyűjtögessen, ameddig akar, ne szóljatok rá!”

Naomi tanácsot ad Ruthnak

¹⁷ Így azután Ruth ott maradt Boáz földjén egészen estig. Akkor kicsépelte, amit aznap gyűjtött: majdnem egy kosár tiszta árpa lett. ¹⁸ Felvette, és hazament a városba. Otthon megmutatta az anyósának, Naominak, amit egész nap gyűjtött, és odaadta neki azt is, amit az ebédidőben tett félre a számára.¹⁹ Naomi megkérdezte: „Hol gyűjtögetted ezt az árpát? Kinél dolgoztál? Áldott legyen, aki ilyen jó volt hozzád!” „A férfit, akinek a földjén dolgoztam, Boáznak hívják” — felelte Ruth.

²⁰ Erre Naomi felkiáltott: „Áldja meg őt az Örökkévaló, aki megőrizte hűséges szeretetét mind a meghaltak, mind az élők iránt!” Azután azt mondta Ruthnak: „Tudd meg, hogy Boáz az egyik közeli rokonunk, akinek joga van rá, hogy megváltson bennünket!” ²¹ A moábi Ruth még hozzátette: „Boáz azt is mondta nekem, hogy menjek vissza, folytassam a gyűjtögetést, és maradjak együtt az ő munkásaival, amíg be nem fejezik az egész aratást”.

²² Naomi azt tanácsolta Ruthnak, a menyének: „Jól teszed, édes leányom, ha Boáz szolgálóival tartasz. Ha más földjére mennél, ott esetleg a férfiak zaklatnának téged”. ²³ Így azután Ruth együtt maradt Boáz szolgálóival, és szedegette az elhullott gabonát egészen az árpa-aratás befejezéséig, sőt még azon túl is, a búza-aratás végéig. Közben mindvégig az anyósánál lakott.

Ruth 3

Boáz ígérete

¹ Ezután Naomi azt mondta Ruthnak: „Édes leányom, keresek én neked olyan férjet, aki jól fog bánni veled, és olyan otthont, ahol jó dolgod lesz! ² Nézd, ott van Boáz, akinek a szolgálóival együtt jártál a mezőre! Ő az egyik közeli rokonunk, akinek joga van hozzá, hogy megváltson téged. Ma este a szérűn árpát fog tisztítani. ³ Tehát mosakodj meg, kend meg magad illatos olajjal, vedd föl a legjobb ruhádat, és menj te is a szérűre! De vigyázz, hogy Boáz ne lásson meg téged, amíg be nem fejezi az evést-ivást. ⁴ Azután jegyezd meg azt a helyet, ahol Boáz aludni tér! Később menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda! A többit majd ő megmondja”.

⁵ Ruth ezt válaszolta: „Mindent úgy teszek, ahogy mondod”. ⁶ Tehát azon az estén Ruth is a szérűre ment, és mindent úgy tett, ahogy az anyósa mondta. ⁷ Boáz pedig evett-ivott, és felvidult. Azután a gabona-halom szélén lefeküdt aludni. Azután Ruth is odament, felhajtotta Boáz takaróját, és a férfi lábához feküdt. ⁸ Éjféltájban Boáz felriadt, és nagyon meglepődött, amikor látta, hogy egy asszony fekszik a lábánál. ⁹ „Ki vagy te?” — kérdezte. Az így válaszolt: „Ruth vagyok, a szolgálód. Kérlek, vegyél oltalmadba, mert te vagy az a közeli rokon, aki megválthatsz engem!”

¹⁰ Boáz ezt felelte: „Áldjon meg az Örökkévaló, édes leányom! Amit most tettél, még jobban mutatja, milyen hűséges és jóságos vagy, mint amit korábban tettél! Hiszen férjhez mehettél volna valamelyik fiatalemberhez, akár gazdaghoz, akár szegényhez, de nem tetted. ¹¹ Ne félj, megteszek érted mindent, amit kérsz. Hiszen az egész város tudja, milyen nemes és derék asszony vagy! ¹² Igaz ugyan, hogy közeli rokonod vagyok, de van még valaki, aki nálam is közelebb van hozzád, és ezért a jog szerint elsőbbsége van velem szemben. 

¹³ Ma éjjel azonban maradj csak itt! Holnap reggel pedig, ha az a másik rokon meg akar váltani téged, tegye meg! De ha nem, akkor olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, hogy én foglak téged megváltani, mert jogom van hozzá. Most csak pihenj nyugodtan reggelig!” ¹⁴ Ruth tehát ott feküdt Boáz lábánál hajnalig. Azonban felkelt, mielőtt még annyira kivilágosodott, hogy bárki felismerhette volna. Boáz ugyanis azt gondolta: „Ne tudja meg senki, hogy ez az asszony a szérűre jött ma éjjel!” 

¹⁵ Azután Ruthnak ezt mondta: „Fogd a felső ruhádat, és tartsd ide!” Ruth odatartotta a felső ruháját, Boáz pedig beleöntött hat mérték árpát ajándékul. Majd felsegítette a csomagot Ruth hátára, maga pedig visszatért a városba.¹⁶ Ruth is hazament az anyósához. Naomi megkérdezte: „Mi történt, édes leányom?” Ő pedig elmondott Naominak mindent, amit Boáz érte tett. ¹⁷ Azt is mondta: „Ő küldi neked ezt a hat mérték árpát, mert azt mondta: »Ne menj haza üres kézzel az anyósodhoz!«”

¹⁸ Naomi így válaszolt: „Édes leányom, maradj most nyugton, amíg meglátjuk, miként alakul ez a helyzet! Boáz nem nyugszik addig, amíg még ma be nem fejezi, amit elkezdett!”

Ruth 4

Boáz megváltja rokona örökségét

¹ Boáz felment a város kapujához a térre, és ott leült. Megvárta, amíg az a bizonyos rokona arra jött, és megszólította: „Gyere ide, barátom, és ülj mellém!” Az oda is jött, és leült. ² Akkor Boáz odahívott még tíz idősebb férfit a város vezetői közül, és őket is leültette. ³ Majd ezek előtt a tanúk előtt a rokonához fordult: „Naomi, aki nemrég tért vissza Moáb földjéről, el akarja adni azt a földet, amely elhunyt rokonunké, Elimeleké volt. 

⁴ Elhatároztam, hogy ezt tudtodra adom, és megkérdezlek, hogy meg akarod-e venni. Kérlek, válaszolj nekem ezek előtt az emberek és a város vezetői előtt! Ha meg akarod venni, vedd meg. Ha pedig nem, jelentsd ki itt és most, hogy nem veszed meg! Tudnom kell, mert te vagy a legközelebbi rokona Naominak — utánad pedig a jog szerint én következem”. A rokon férfi ezt válaszolta: „Igen, megveszem!”

⁵ Akkor Boáz így folytatta: „Ha megveszed azt a földet Naomitól, akkor egyúttal a moábi Ruth kezéből veszed meg. S akkor meg kell váltanod az elhunyt örökségét, és feleségül kell venned Ruthot is, hogy a gyermek, akit majd szülni fog, örökölhesse a család vagyonát”. ⁶ Erre a rokon így felelt: „Ha így áll a dolog, akkor nem tudom megvenni és megváltani azt az örökséget, nehogy elveszítsem a sajátomat is. Mivel pedig én nem tudom megváltani, vedd át tőlem ezt a jogot és kötelezettséget: váltsd meg te!” ⁷ Abban az időben az volt a szokás Izráelben, hogy mikor valaki megvett vagy eladott valamit, vagy átadta másnak a megváltás jogát, lehúzta a saruját, és átadta a vevőnek. Ezzel erősítették meg a tulajdonjog átadását. 

⁸ Ezért az a rokon is lehúzta a saruját, és amikor azt mondta Boáznak: „Váltsd meg te!”, akkor átadta neki a saruját is. ⁹ Akkor Boáz a város idős vezetőihez és a többi polgárhoz fordult, akik ott álltak és szemtanúi voltak az egyezségnek: „Ti vagytok rá a tanúk, hogy ma Naomitól mindent megvettem, ami Elimeleké, Kiljóné és Mahlóné volt. ¹⁰ Egyúttal megváltom Mahlon özvegyét, a moábi Ruthot is. Feleségül veszem őt, és helyreállítom az elhunytnak örökségét, hogy utódot támasszak neki, és így a neve tovább éljen a népe között, és a szülővárosában. Tanúk vagytok minderre!”

¹¹ „Igen, tanúk vagyunk rá!” — válaszolták azok az idős vezetők és polgárok, akik éppen akkor a kapu melletti téren voltak. Majd így folytatták: „Az Örökkévaló tegye ezt az asszonyt, akit házadba viszel, olyanná, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették fel Izráel családját! Gazdagodj meg Efrátában, neved legyen híres Betlehemben! ¹² Legyen a családod, amely attól a gyermektől fog származni, akit az Örökkévaló ad neked ettől az asszonytól, olyan hatalmas, mint Pérecé, akit Támár szült Júdának!”

Boáz feleségül veszi Ruthot

¹³ Így vette feleségül Boáz Ruthot. Miután pedig Ruth valóban Boáz felesége lett, az Örökkévaló megadta neki, hogy áldott állapotba kerüljön, és fiút szüljön. ¹⁴ Mikor a kisgyermek megszületett, a város asszonyai ezt mondták Naominak: „Áldott legyen az Örökkévaló, aki védelmezőt adott ma neked! Legyen a neve híres Izráelben! ¹⁵ Vigasztaljon és elevenítsen meg, viseljen rád gondot öreg napjaidban! Hiszen ezt a fiút a menyed szülte, aki annyira szeret téged, hogy többet ér hét fiúnál!”

¹⁶ Naomi pedig ölébe vette a fiúcskát, és a dajkája lett. ¹⁷ A szomszédasszonyai pedig nevet adtak a gyermeknek. Azt mondták: „Naominak fia született!” A kisfiút pedig elnevezték Obednek. Ez a fiú lett az apja Isainak, Dávid apjának.

Dávid ősei

¹⁸ Ezek Pérec utódai:

Pérec fia Hecrón,

¹⁹ Hecrón fia Rám,

Rám fia Amminádáb,

²⁰ Amminádáb fia Nahsón,

Nahsón fia Szalmón,

²¹ Szalmón fia Boáz,

Boáz fia Obed,

²² Obed fia Isai,

Isai fia Dávid.